Tóparti fröccskult túra 8 km hosszan kb. 50 idegen vezetésével. Délelőtti induló program az anekdotázásért felelős Varga Líviusszal.
Az orfűi tóban fürdeni határozottan ér, mi több az egyetlen vállalható opció, ha gyűlöli az ember az égetően forró vizet, ami a zuhanyrózsákból jön. Mert itt tényleg nem lehet bízni az esőfelhőkben, azok úgy kerülgetik a völgyet, mint rutinos fesztiválhiéna a padon felejtett sört.
Csend van és béke. Így vagy úgy, mindenki keresi a számítását, míg a koncertek elkezdődnek, legyen az csendes ülős, árnyékban heverészős, sátorban játszós, nejlonból csúszdát építős, ismerkedős-beszélgetős, én pl. a magyar kártya svájci figuráiról tartottam spontán előadást, melyhez Csurtusék utazásai adták a mankót a folyamatos folyadékpótlás közepette.
Tehettem, mert mindig lóg rajtam néhány csalfa technikai kütyü, az újkori újságírói munka hátterét adó kellék, míg pokolba nem kívánom az egészet. Egyik lemerül, másikról random fotók tűnnek el, a harmadik a kritikus pillanatban nem áll kézre… toll és papír, ez a vége.
Vége? Dehogy. Sosincs vége. Egyszer csak megszólal a zene, feltétel nélkülivé válik minden reflex, részévé válunk az egésznek és hallgatunk. Szűcs Krisztián (HS7) pl. „gyermekáldásban gazdag új évet” kívánt a jellemzően tizen- és huszonéves lányokból álló közönségnek, Lovasi András (Kispál és a Borz, Kiscsillag) fanyar humoráért is elég volt átsétálni a szomszéd rétre, hol a búcsúkoncert sorozat hevében azt találta mondani, mikor a hangszere vacakolt, hogy „erre a kis időre már nem veszek új basszusgitárt”.
Ritka nagy tömeg gyűlt amúgy össze. Nem csak a domboldal, de az odavezető út is tele volt az elmúlás szelét érző emberekkel, akik a ledfalak és az égen cikázó villámok fényében haláltáncukat járó apró bogaraknak tűntek.
Ehhez képest meglepő volt, hogy a naponta más-más zenei stílussal jelentkező koncertsátor hip-hop estjén a Belga ebbe a skatulyába fért be. „Skatulya bácsi megmondta, ne hintázz a székkel, hátraesel”, ugyanis a Belga nem egy hip-hop zenekar, kicsit e szervezői gesztuson talán még meg is sértődtek. Végül is mindegy, úgyis a közönségen múlik, milyen egy koncert – mondta a házimozival felszerelt turnébusznak támaszkodva Dj Titusz, csak addig maradtak, míg összepakoltak, a fesztivállapot nekik csak egy munka, ahol nagyon erős a program, fellépés után csak ott időznek.
„Fesztivállatok, sárba hányjatok, fesztivállatok, nőljön szárnyatok, feszt igyál, feszt igyál, igyál, igyál, feszt, feszt, fesztivállapot.”
