Miért tervezett Jean Nouvel hatalmas „napelemet” ping-pong asztalokkal az egyik londoni parkban?

A francia építész Kensington Gardensbe tervezett nyári pavilonját tegnap mutattak be a nagyközönség előtt. A kívülről vakítóan piros épület a tervező szerint azt a pillanatot jeleníti meg, mikor a nyári nap a szemünkbe süt, pislogunk egyet, és egy percre az egész világot piros fényben látjuk.



Nouvel pavilonja azonban nem csak kívül piros. A külső piros fémburkolat és piros ponyva alatt, piros gumiszőnyeg található, rajta piros ping-pong asztalokkal, piros függőágyakkal, piros asztalokkal, székekkel és piros sakktáblákkal. Még az előadóterem és a kávézó is piros. És ha még így sem szúrnánk ki távolról a pavilont, az egyik oldalán van egy 12 méter magas piros üvegfal, amit biztosan észreveszünk.

A „nagy napszemüveg”, ahogy Nouvel emlegeti, furcsa szögben helyezkedik el, mintha rá akarna dőlni a pavilonra. „A pavilon egy, a napot irányító gépezet, felfogja a napsugarakat. Ugyanakkor olyan, mint egy kis virág, amely a napon növekszik, ősszel elhervad és eltűnik. Persze, a piros egyben London színe is, a buszok, a telefonfülkék és a Királynő katonái is pirosak, mégis a pirosat inkább a nap miatt választottam” - magyarázta Nouvel.



De az építész, aki a Serpentine Gallery más híres építészeinek – Oscar Niemeyer, Zaha Hadid, Toyo Ito és Rem Koolhaas – lábnyomában jár, nem csak a napot akarja megfogni az épülettel. „Szeretném, ha érzelmeket váltana ki és jó hangulatú, kellemes hely lenne. Egy építész számára mindig nagy nyomást jelent olyan terven dolgozni, aminek nincs nagy jelentősége. Pavilonok jönnek, pavilonk mennek. Csak egy kis viszhangot keltenek, semmi mást. Ilyenkor az építész művészkedhet. Itt nem a tökéletesség a fontos. Ez inkább egy álom. Olyan, mintha az építészet szabadságra menne”.

Nouvel pavilonja egyszerű, ugyanakkor megkapó létesítmény, ami közelebbről nézve több, mint egy élénk színű épület. Egyes piros felületei elnyelik a fényt, mások visszaverik, néhány csillog, megint néhány áttetsző. Felhajtható teteje alatt egy másik parkról, a párizsi Jardin du Luxembourgról készült fotók függenek, de ez inkább egy előkelő park, nem olyan, mint a játékos angol parkok. A képeket Nouvel jó barátja, Jean Baudrillard francia filozófus készítette, aki 3 évvel ezelőtt hunyt el. A pavilon falain belül így ismét találkozhat az építész és a filozófus.

A pavilont játékosra tervezték, de azért néha komoly beszédeket és rendezvényeket is tartanak majd előadótermében. Mielőtt azonban a látogatók belépnek az előadóterembe, cseveghetnek egy picit a piros bárban vagy ping-pongozhatnak a piros asztalokon, focizhatnak piros labdával vagy piros frizbit röptethetnek a parkban. Miért is ilyen játékos?



Az építésznek hamarosan más épületei is elkészülnek majd Angliában. A 2010-es pavilon csak a kezdet. Ősszel adják át a One New Change nevű bevásárló- és irodakomplexumát, amelyet a tervező úgy jellemezett, hogy olyan, mint egy „lopakodó vadászrepülő”. Habár hatalmas, a külseje nem veri vissza a fényt, opálos, mintha álcázni akarná méreteit.

Sokan sajnálatosnak tartják, hogy Nouvel első komolyabb munkája Angliában egy kereskedelmi behemót, ugyanis erősségének inkább a galériák, koncerttermek és múzeumok megtervezését tartják. A 64 éves építész legjobb munkái az 1987-ben készült Institut du Monde Arabe, egy szemet gyönyörködtető kulturális alapítványi épület a Szajna partján Párizsban, az 1994-es Fondation Cartier, mely egy párizsi művészeti központ, és a tavaly elkészült koppenhágai Koncert Hall, amit éjszakánként kivilágítanak. Mindegyik épületen egy-egy szín dominál: szürke, fehér, kék.

Az építész remekül használja a művészetet és az eredeti ötleteket. Két jelentős művészeti alkotása is található a Közel-Keleten: a Louvre Abu Dhabi és a quatari Nemzeti Múzeum. Mindkettő kísérlet a sivatag egyszerű tájképének ellensúlyozására.

Forrás: The Guardian