Az elmúlt 11 év legnagyobb vihara csapott a Hegyalja fesztivál időben elöljáró közönségére, akik nem nyughattak, és a jó sátorhelyek reményében a kapunyitást megelőző napok valamelyikén érkeztek.

Pár hete még méteres árvíz, most 20 perc égszakadás, földindulás, jégverés és nagy mennyiségű csapadék áztatta a tokaji Tisza-partot.

Állandó tehát a küzdelem az elemekkel, egy a bejáratnál strázsáló biztonsági ember szerint még az utolsó pillanatban is hoztak 18 kamion kavicsot kárenyhítésként, és amíg azt el nem kotorják a munkagépek, addig nem mehet be senki.

De a program nem vár, legfeljebb nyúlfarknyit késik. Egy fesztiválon 15 perc csúszás még nem okozhat világégést, de az ereje teljében lévő napról nem merném ugyanezt elmondani, viszont tőle sokat is várnak, mert most is van még néhány kritikusan sáros négyzetméter, ami ha pont egy színpad előtti területre esik, ott könnyen a testi épség veszélyeztetője lehet egyetlen félrelépés is.


Nagy Feró, "a nemzet csótánya", a tokaji fesztivál reklám- és rock’n’roll arca nyitotta meg stílszerűen a négynapos eseményt. Kultikus számok dübörögtek, megint lehetett üvölteni egy kis Beatricét, bár a malátabárban komoly konkurensek keresték rajtuk kívül is a közönségigényt, a vérgőzös, belezős Yellow spots tartott egy fúvósokkal megkísértett esztelen zombi bulit, ahol hogy hogy nem, szegény Stohl Bucit is pellengére vették, mikor a „húzd meg az üveget, taposs a gázba, úgy jó, ha el vagy ázva” refrént az arcképe mögül énekelték.

A Hegyalja fesztivál egyik különlegességét az adja, hogy a szokásostól nagyban eltérő az elrendezés. Itt ugyanis a sátorterületet és a koncerthelyszíneket különválasztják.


Ezért kevesebb a műveleti területen napközben céltalanul őgyelgő és a drága fesztiválételekre rászoruló személy, mindenki a Tisza-parton strandol vagy kisétál Tokaj „Váci utcájáig”, és olyan olcsón iszik és eszik, amennyire csak lehet.

Az idei év kuriózuma, hogy a fesztiválsört betétdíjas re-poharakban teszik a vendég elé, aminek vastag, ellenálló a fala, többször elmosogatható, ennek köszönhetően közel harmadával kevesebb a szemét! Az is látszik, hogy a szervezők lehetőségeikhez mérten évről-évre próbálnak több embert megszólítani, terjeszkednek, igyekeznek komfortosabb körülményeket varázsolni, ezen stratégia része, hogy a zene kínálat is egyre sokszínűbb. Ahogy az első napot követő sajtótájékoztatón Bukovinszky Béla megjegyezte: „Jó volt látni, ahogy tegnap este a Tankcsapda véget ért a nagyszínpadon és a rajongók a The Herbaliser koncertre sétáltak át, a Pepsi Színpadhoz.”

De nem csak a Tankcsapdát, a The Kolin koncertet is kár lett volna kihagyni. „Soha nem szoktunk ilyen buziságokkal baszakodni, de köszönjük, hogy itt toporogtok a sárban.” – mondták fentről meleg méltósággal, miközben a folyamatos alkoholmámorban dolgozó fesztiválfilm munkatársát Mickey egér fülekkel és egy merev pórázon tartott plüsskutyával láttam elsuhanni a tömegben.
Igény tehát volt rá, a második napon néhány teherautónyi homokot is beépítettek a talajba. A Tisza fölött átívelő hídon a fesztiváltól függetlenül is meghatározó a kamionforgalom, viszont a sofőrök most kulturáltan lassítanak, és éles kürthanggal fejezik ki szimpátiájuk. Ez a fajta szimpátia úgy egyébként általános. A fesztivállal itt valóban szimbiózisban él a várossal, benépesültek a máskor csendes utcák, mindenhol „Hegyalja akciók” csábítanak, vagy az élelmes vendéglátós rászervez a hivatalos programra. Közel hozzánk a Tutajos Beach-en például egész konkrétan diszkót nyitottak a fesztivál idejére.