Max von Oppenheim német keletkutató gyűjteményére úgy tekintettek a kutatók, mint ami elpusztult. A német restaurátorok azonban megküzdöttek vele.
Kirakós
Megint régi fényében ragyog az a 30 szobor és domborműlap, amelyet a német kutató az 1899-ben kezdett feltáráson talált a mai Szíria területén lévő Tell-Halaf dombján. A nagyközönség - csaknem 70 év után először - 2011 januárjától láthatja újra a műkincseket a berlini múzeumszigeten.
Az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb nemzetközi restaurálási projektje volt - mondta Lutz Martin kurátor a dpa német hírügynökségnek. Különlegessége, hogy a bazaltból faragott figurákat, köztük oroszlánokat, griffeket és istenalakokat, kézi munkával és nem számítógépes programmal állították helyre.
"Trójáról és Schliemannról mindenki tud, de Tell-Halaf nem olyan ismert" - fejtegette Martin. Ennek megváltoztatására hivatott a majdani kiállítás, amely bepillantást enged az ősi Mezopotámia kultúrájába. Ráadásul az Elő-ázsiai Múzeum (Vorderasiatisches Museum) bejáratát az arámiai hercegi palotából származó műemlékek fogják alkotni, ahogyan azt a három éve meghalt Oswald Mathias Ungers építész eltervezte.
A restaurált gyűjteményt Max von Oppenheim (1860-1946) születésének 150. évfordulója alkalmából mutatják be. A kölni bankár fia szenvedélyes keletkutató volt, de a régészeti munkát inkább szakértőkre bízta. "Személyzetet fogadott" - magyarázta a kurátor.
A leletek egy részét 1930-tól a berlin-charlottenburgi Tell-Halaf Múzeumban állították ki. Tell-Halafot együtt említették a babiloni és trójai ásatásokkal, a műkincseket olyan hírességek is megtekintették, mint Samuel Beckett vagy Agatha Christie.
Az épületet 1943-ban lebombázták, és a "törmelékgyűjtemény" közel 50 éven át feledésbe merült, csak a berlini fal leomlása után nézhették át a Max Freiherr von Oppenheim Alapítvány képviselői. Azóta, 2006-ban a tell-halafi ásatások is újraindultak német és szíriai kutatók részvételével.
