Még mindig nem győzte meg politikai indíttatású rendezői koncepciójával az újításokat csak lassan elfogadó bayreuthi törzsközönséget Stefan Herheim Parsifal-rendezése.
A Bayreuthi Ünnepi Játékokon már a harmadik évadban játsszák Stefan Herheim rendezésében a Parsifalt, Wagner utolsó operáját. Csütörtökön este került először színre a darab, és még ötször adják elő, majd a Zöld Dombon megszokott "vetésforgó" szerint valamelyik következő esztendőben új koncepcióban tér vissza.
Herheim 2008-ban vitte színre a különös, sajátos wagneri vallásossággal átitatott, éteri zenéjű művet, de az idei reprízre még mindig jutott neki csekély pfujolás az első előadáson.
A norvég rendező, aki eredetileg csellistának készült és gyakorlati rendezői képzését az egyik legjobb német mesternél, Götz Friedrichnél fejezte be, első világháborús környezetbe helyezte az operát, de azt üzenve: a fanatizmustól egyenes út vezetett a nemzeti szocializmushoz.
A Christopher Ventris által alakított főhős, Parsifal groteszk módon matrózruhába öltözött szárnyas fiúcskaként jelenik meg. A dupla személyiségű Kundry, a Szent Grált őrző Monsalvat várában mintha a Kabaré női frakkos hősnőjeként mutatkozna meg. Ezzel az elidegenített légkörrel barátkozik meg nehezen a közönség.
Az énekesek azonban megnyerték a publikum tetszését, a Kundry szerepében Bayreuthban debütáló mezzónak, Susan Macleannak például maradéktalanul sikerült életre keltenie a komoly erőpróbát jelentő, bonyolult figurát.
A fesztivál zenekarát Daniele Gatti vezényelte, az ötórás művet biztos vonalvezetéssel foglalta egységbe.
