Kapolcs egy bájos szervezetlenség, maga a logikátlan lépés a kommercializálódó fesztiválvilágban.
Ez alapján üres kirakodóvásárnak, tartalmatlan dolognak tartottam. Nem láttam, hogy ennek a rendezvénysorozatnak a bája nem a parasztromantikában, vagy népművészeti sokkban rejlik, hanem abban, hogy emberi léptékű.
A Völgy bár a kommercializálódás útján halad mégis sokszor le-le tér arról. Vannak olyan programok, amelyek láthatóan anyagi csődöt jelentenek a szervezőknek, de ettől függetlenül értékesek és hagyják kibontakozni. Az ilyen vadhajtások pedig hosszú távon sokkal többet jelentenek, mintha világsztárok lépnének fel a Völgyben. Kapolcson a tartós fesztiválozóra hajtanak, akik pedig csemegéznek és boldogan választanak a programok közül. Ez nem egy kizárólag fiataloknak szóló rendezvény, a publikum teljesen heterogén, korra és ízlésvilágra egyaránt. Egy a közös: igényességgel átöblített kuriózumokra vágynak, test közeli tapasztalásra.
Kapolcs egyszerűen egy hely, ahol kifejezheti, megélheti magát bárki, legyen szó adhoc utcazenélésről, vagy egy szabadtéri színházi előadásról. Persze, béna a programfüzet, bénák a völgymunkások, nem tudja megmondani senki, hogy a kérdezett helyszín merre van. Sőt előfordult olyan is, hogy a meghirdetett program helyett más történik egy-egy helyszínen, de mindez nem baj. Nyitottság és tolerancia kérdése, hogy elfogadja az ember, ez nem egy szokványos világ, ahol mindennek helye van.
Ha pedig egy kicsit távolabb megyünk a kirakodóvásártól, és kontextusában szemléljük a Völgyet, akkor öröm, hogy ilyen rendezvények vannak az országban. Jó hogy nincsenek multibrandek minden fél méteren, jó, hogy nem karámok között terelik a tömeget, jó hogy a városi színház egy udvarban tud megjelenni a falusi népzenével és jó, hogy nincsenek igazán nagy sztárok.
Mindenki tudja, hogy lehetne ezt jobban csinálni, nagyobb hévvel, szervezetten, jobb infrastruktúrával, de nem lenne értelme. Ahogy Ferenczi György mondta, ha mindenki ide akarna jönni, akkor ő már nem akarna ide jönni.
