Egy hét nagy idő, főleg, ha időcsapdában telik. Szinte mindenki egyet ért abban, hogy a Művészetek Völgyébe lejönni, akár a munka, akár a szórakozás miatt, felér egy kisebb időviharral.

Arról faggattuk a fesztiválozókat, hogy mivel és hogyan töltik napjaikat a Völgyben. Reggelente szinte mindenki alszik még, a kisgyerekes családok készülődnek, a fiatalok az előző estét heverik ki. Dél körül indul be a forgalom és az élet, és estére aztán minden és mindenki tömve lesz.

A fesztivál lassan a végéhez közeledik, de a közeledő hétvégének köszönhetően megugrott a forgalom.

A Művészetek Völgyének egyik sajátossága, hogy nem kell csak azért belépőjegyet venni, hogy a látogató a helyszínen legyen. Így sok olyan emberrel találkozhatunk, akik lejönnek pár napra sátrazni a barátokkal, sétálgatnak, vásárolnak, utazgatnak a falvak között, de a fesztiválérzésből csak az ivást teszik magukévá, a programokat nem.
De így is ugyanolyan közel lehet kerülni a Völgy hangulatához, mintha minden este programról-programra rohannánk.

A kultúrlátogatók ezzel szemben megveszik a hetijegyet, és saját magukat sem kímélve turnéznak a falvak között művészeti csemegék után kutatva. Mindent látnak, mindent tudnak, és mindenre felhívják a figyelmet. A programfüzetet -aminek szerencsétlen struktúrájáról már esett némi szó- betéve tudják, és már az első nap kiszínezték. A preparált példányt nem hajlandóak kiadni a kezükből.

Az idősebb látogatók általában rövidebb időre érkeznek, és már nem céljuk mindenen átrohanni. Sok esetben konkrét programra jönnek, de bátran eltéríthetőek a kiszemelt eseménytől.

Abban eddig mindenki egyetértett, hogy a Művészetek Völgyében bizalommal és nyitottsággal fordulnak egymás felé az emberek. Adnak, kölcsönadnak és segítenek, és szívesen mesélnek bármiről. Bár biztos van, itt még nem hallottam olyan történetet, hogy bárkit becsaptak volna.



Az ide látogatók szeretik azt is, hogy sok programból lehet választani, és valahol mindig történik valami, amit érdemes megnézni. A Vén Platán söröző Monostorapátiban amellett, hogy finom töltött lepényeket kínál, minden este szolgál némi meglepetéssel, tegnap a Zaklatás nevű punk együttes volt soron. Nem a zenekar volt a lényeg, hanem a közönség, de azért még egy napijegyet is megérte volna venni.

A nagy területen elterülő fesztiváloknak épp annyi előnye van, mint hátránya. Jó, hogy van tér, és van hova menni, és a helyszínek eltérnek a megszokott fesztiválhelyszínektől. Nem egy nagy cipőmárka sátra melletti sörpadon kell elszopogatni az elszopogatnivalót, hanem megtehetjük mindezt egy árnyas lugasban, a folyóparton, vagy ahol jólesik.

A közönségeket némiképp feszélyezi, hogy viszonylag sok a rendőr. Persze kellenek, csak talán nem ennyi. Kissé hangulatgyilkosok is, de ezen sajnos nem lehet változtatni. Bőszen büntetik a rossz helyen parkoló autósokat (helyi pletykák szerint 30.000 a büntetés), ellenőrzik az ittas vezetőket, és füvet keresnek a látogatóknál.

Egy szó mint száz, Kapolcs olyan, amilyen, de szeretjük, és az valóban ember a talpán, aki az egészet kibírja.