A Művészetek Völgye alatt Szőcs Gézával, a kultúráért felelős államtitkárság vezetőjével beszélgettünk, a kultúra közvetítésével születő pozitív országimázsról, és a kulturális ügyek jövőbeni kormányzati sorsáról.
Nem volt sem az elmúlt húsz évben, sem az elmúlt 100-140 évben folyamatosan önálló a kulturális tárca. Hol az oktatással, hol a vallási területekkel közösen működött. Nyugat-Európában is vannak országok, ahol nincs külön önálló kulturális tárca. Ennek országonként mások a hagyományai, mások a szokások. Itthon még mindig nem találta még meg a terület a végső intézményesült formáját és szerintem a mostani állapot sem végleges. Ez a gyűjtőminisztérium, ahová most a kultúra tartozik, lehet jó megoldás lesz az átmeneti periódusra, amíg konszolidálódnak a pénzügyi-gazdasági viszonyok és kialakul a kormányzat belső architektúrája, de az a meggyőződésem, hogy amint ezen túl leszünk, akkor megint önálló tárcaként kell működnie a területnek.
Van-e olyan törekvése a kormányzatnak, amely a kultúra oldaláról erősítené az országimázst? Sokak szerint ezért is érdemes lenne a kultúrára több figyelmet fordítani, hiszen a magyar kultúra egy sajátos kincsesláda itt a Kárpát-medencében.
Nekem az a meggyőződésem, és ennek hangot is adtam nem is egyszer, hogy az ország legjobb nagykövete a jó film, a jól előadott szonáta, a jól megrendezett darab, amelyekkel a nemzetközi megmérettetéseken meg tudjuk mutatni, hogy mi a magyar kultúra sajátos, autentikus apportja az európai, vagy a nemzetközi kultúrához. Nem hiszem azt, hogy kampányszerű akciókkal országimázst lehetne javítani. Véleményem szerint ezt csak jelentős kulturális teljesítmények felmutatásával lehet megtenni, de ezt sem ezzel a bevallott céllal, hanem azzal az indíttatással, hogy szülessenek remekművek. Bartók Béla például nem azért írta sem a Kékszakállút, sem a Csodálatos mandarint, hogy javítson az országimázson. Kocsis Zoltán sem azért játssza Liszt Ferenc H-mol szonátáját Európa szerte, hogy javítson az országimázson, de ettől ezzel még javít.
Értem: tehát közvetett hatásokról beszélünk... Ön magánemberként van a Völgyben?
Szigorúan magánemberként, hogy lássam, hogyan néz ki a hamvadó poraiból feltámadott Művészetek Völgye. Hiszen, amikor a fesztivál kényszerű módon megszűnt, elhangzottak olyan vélemények is, hogy ez kész, kifújt, az embereket már nem lehet megszólítani. Ehhez képest idén lenyűgöző cáfolatát látjuk ennek a borúlátó vélekedésnek. Rengeteg a fiatal, jókedvű a közönség, amelyet nyilván sújtanak mindazok a nehézségek, amelyek az egész országban érzékelhetőek. A Művészetek Völgye tehát közérzetileg is egy nagyon fontos üzenet és persze nagyon fontos az az értékmentő szerepe, amely ennek a rendezvénysorozatnak a kezdeteitől, definiálja a történéseket. Nem csak az fontos, hogy épp milyen zenekar, tánccsoport előadása hangzik el, hanem a tárgyi kultúra megmentett emlékei is. Az összedőlésre ítélt műhelyek, bedőlő tetőzet nélküli házak megmentése, új életre galvanizálása, ez a lenyűgöző a völgyben.
Például ott, ahol korábban csak egy összedőlő pajta volt, most kovácsműhely és kis múzeumocska működik. Az egész völgy annyira fejlődésnek indult, képes saját múltjával kapcsolatos emlékeket összegyűjteni és megőrizni, ez azt mutatja, hogy lehetséges és érdemes. Ez is hozzá tartozik ahhoz a mérleghez, amelyet a Művészetek Völgye kapcsán meg kell vonnia a kormányzatnak akkor, amikor eldönti, hogy a továbbiakban támogatni kívánja a fesztivált, vagy nem.
