Háromszázötven éve, 1660. augusztus 6-án halt meg Diego Rodriguez Velázquez, a spanyol festészet egyik legkiemelkedőbb egyénisége.

1599. június 6-án született Sevillában. Andalúziai anyja és portugál apja tudósnak szánta, de ő már kamaszkorától a festészethez vonzódott. Tizenhárom évesen szegődött tanulónak az idősebb Francisco de Herrera műhelyébe, majd a manierista Francisco Pacheco lett a mestere, akinek lányát, Juanát később feleségül vette. Korai művei, amelyek főleg vallási és zsánerképek voltak, Ribera és Caravaggio hatását tükrözték: erősen kontrasztosak és csendéletszerű elemeket tartalmaznak.

Első madridi útján nagy hatást gyakoroltak rá a műkincsek és Tiziano művei, a fővárosba 1623-ban Olivares gróf, a főminiszter hívására tért vissza. IV. Fülöp király tetszését annyira elnyerte a róla készült Velázquez-portré, hogy kinevezte udvari festővé, a művész ezután élete végéig festett képeket a királyi család és az udvar tagjairól, a spanyol arisztokrácia képviselőiről. Mivel megvádolták, hogy csak fejeket tud festeni, elkészítette A mórok kiűzését, amelyért megkapta a királyi ajtónálló címet.
1628-ban Rubens hatására római tanulmányútra utazott, ehhez a király két év szabadságot és különböző ajánlóleveleket adott neki.
Rövid genovai kitérő után tanulmányozta Tintoretto képeit Velencében, Michelangelo és Raffaelo műveit Rómában, ez utóbbiakról rajzokat is készített, s megfestette Vulcanus műhelye című képét.

1631-ben Nápolyon keresztül tért vissza IV. Fülöp udvarába, ahol tovább folytatta portrékészítő tevékenységét - vadászatokon is megörökítve modelljeit - és a vallási témájú képek festését.



1635-ben készült el történelmi képe, a Breda átadása. Az impozáns méretű festmény, a műfaj legszebb európai műveinek egyike, a Rubens által elkezdett irányvonalat követi, a fények legtökéletesebb ábrázolására törekedve.
1649-ben másodszorra is Itáliába utazott. Kétéves tartózkodása idején számos műkincset vásárolt, ekkor festette meg X. Ince portréját is, amely egyik legsikerültebb műve. Spanyolországba visszatérve alkotásai mind színesebbé, festőiebbé és szabadabbá váltak, utolsó korszakát A szőnyegszövő nők és Az udvarhölgyek jellemzik legjobban.



Ekkor készítette Vénusz a tükörrel című képét is. Az első spanyol aktfestmény megbotránkoztatta a közvéleményt, az inkvizíciót és a száműzetést csak a király jóindulatának köszönhetően kerülte el.

Velázquez 1660. augusztus 6-án Madridban hunyt el. A San Juan templom kriptájában temették el, az épületet 1809-ben lebontották, nyughelye azóta ismeretlen.