Ma már csak a hivatalos After party zajlik Ozorán, a hippik visszatértek lakókocsijaikba, a space cake árusok akciósan eladták utolsó darabjaikat, és a birkák visszatérhetnek leamortizált legelőikre.
Eddig a Szigettel egy időben volt a fesztivál, viszont idén még odaérhetett a Kispálra aki időben elindult Dádpusztáról, bár a főleg külföldiekből álló közönséget nem hozta lázba a Hajógyári attrakció.
A semmi közepén, a „Birkásnak” nevezett tulajdonos legelői erre az időre Paradicsommá válnak. Egy hét térerő és reklámok nélkül, sőt alkohol is csak a Birkás két kocsmájában kapható arany áron ( Soproni dobozos 600 Ft), a fogyasztást a narancslé, limonádé és pszihedelikus szerek árusai biztosítják. A Welcome in Paradise táblától jó kilométerre vannak az első sátrak, a zuhany közeli helyek hamar elfogytak.
A bevásárló utca két végén van a chill out és a main stage, ahol napi 20 órában dübörög a zene, éjjel a killer goa pörög sok basszussal, nappal a népek átvonulnak lazulni a chillbe. Az árusok fesztiválról fesztiválra utaznak, lakókocsival, gyerekkel, kutyával megpakolva. Kapható itt háremnadrág és övtáska minden mennyiségben, de ha tollas hajpántra vágyunk, vagy újabb fültágítóra, az sem lehet akadály. A természetes dolgok kapósak, a nemez, a len és a bőr képviselik a fő irányvonalat. A lányok szakadt bőrszoknyában, némi szőrrel díszítve menetelnek, a rasztahaj meg szinte kötelező viselet, így ha valakinek még nincs, gyorsan kreálnak neki. Az árusok egy része takaróról kínálja kézzel készített bármijét, de mindenféle tudatmódosítóhoz is hozzá lehet jutni, még csak keresni sem kell.
A népek barátságosak, az étel és italválaszték nagy, bár a húsimádóknak nem ajánlott a hely, csak néhány helyen kínálnak hússal készült ételeket. A fesztivál hazai szemmel botrányosan drága, a frissen csavart narancslé 5 euró, a limonádé 4, az ételek nagy része 5 euró körül alakul. Fizetni euróval és forinttal lehet, az árfolyam 300 Ft. Hivatalos nyelv az angol, magyarul kevés információt találni, de a fesztivált nem is ránk szabták, hanem a külföldiekre.
Idén sok izraeli, német és skandináv van, de a világ minden részéről találunk résztvevőt. A hangulat kitűnő, annak ellenére, hogy két jókora zuhé után a sátrakat a nagyszínpadtól elválasztó patak vízzel telítődik, és néhány büfé közönsége lábközépig tapos a sárban. Az embereket azonban egy kis eső nem állíthatja meg, a Shpongle zenekar nyitókoncertjén tömegek tomboltak a sártengerben. A szervezők szalmával itatták fel a vizet, így mindenki cipelt magán némi vizes növényt, lassan az is a design része lett.
Voltunk indián gyógyító szertartáson, készítettünk Raku kerámiát, amit a földbe ástunk, hogy elnyerje rezes színét az anyag, újradesignoltuk a ruháinkat a varrószakkörön, és pillepalackból ülőalkalmatosságokat formáztunk. Akinek kedve volt mehetett jógázni, vagy meditálni, vagy csak aludt a gyógyító piramis alatt, hogy visszanyerje erejét, és újra a táncba vethesse magát.
