Különös előadásnak ad teret a Trafó. A művet szeptember 18-án mutatják be, ennek kapcsán beszélgettünk Ámon Henriette ötletgazdával. A Déjá vu Revue nem akar több lenni, mint amennyit a neve takar. Egy utazás vissza a a 80-as évek Magyarországára, vissza oda, amikor még az emberek nem tudtak vagy nem mertek hinni a változás szelében, vissza a budapesti éjszakai ‘rock ‘n’ roll-ba.

-Mi inspirálta az alkotókat, hogy pont most mutassák meg a 80-as évek alternatív zenei világát?

- Jött egy ötlet, egy álom. Kb. egy éve gondolkoztam el azon, hogy a kamaszkorom hangulatát, zenei világát bemutassam, megmutassam úgy, ahogy én emlékszem és még azt hiszem jó páran... Ennek az álomnak a megvalósításához találtam tökéletes társakra Kirschner Péter zenei producer (és kitűnő gitáros), valamint Latham Láng Kati, Bambi személyében.

- Kiknek szól az előadás?

- Egyrészt annak a közönségnek, akik anno azokon a helyszíneken voltak részesei egy meghatározó alternatív világnak, mint a Club 2000 vagy az Ikarus Művelődési Ház, a Zsil udvar vagy a Fiatal Művészek Klubja és még sorolhatnám, másrészt viszont annak az egy (vagy több) újabb generációnak, akiknek meg szeretnénk mutatni, hogy mitől „döglött a légy” akkoriban.



- Mióta dolgoztok az előadáson?

- 2010 februárjában kerestem meg Pétert, akkor még csak körvonalazódtak az elképzelések, hogy mit is szeretnénk. Amint összeállt a kitűnő zenésztársakból álló csapatunk (Horváth Bálint – billentyűk, Román Péter - basszus gitár, Újvári János – szaxofon, Weszely János – dob), máris elkezdtük a munkát. Ez kb. júniusban volt…

- A régi „nagy” nevek, örömmel vállalták a felkérést, vagy volt aki úgy érezte, már nincs aktualitása ennek?

- Szerencsénkre azonnal igent mondott mindenki, azonnal bizalmat szavaztak nekünk, amit azt gondolom azóta is kölcsönösen élvezünk.

- Hogyan kapcsolódik ez az előadás a most mindenhol jelen lévő retro őrülethez? Nem egyszerűen ennek meglovaglása volt a cél?

- Egyáltalán nem. Hiszen mi hangsúlyozottan NEM nosztalgiázni akarunk, hanem a 80-as évek underground zenéjének értékmentését tűztük ki célul. De Kirschner Péter ezt jobban fogalmazta meg: „Azt hallottam a 80-as évek csomó cuccából, hogy a szellem megfékezhetetlenül ugyanaz ma, mint 30 éve, csak sokkal kifinomultabbak az eszközök. Ezért álltam neki a Deja vu Revue-nek.”

- A Trafó mint helyszín tudatos választás eredménye volt? Megnyílásakor ugyanúgy alternatívnak számított mint az egykori kult-helyek?

- Nagyon is tudatos választás volt. Hiszen ez az előadás nem csupán egy koncert. Szerettünk volna olyan helyen bemutatkozni, ahol tényleg a művészetek vannak a központban. És hol máshol lennénk a legjobb helyen, ha nem a Kortárs Művészetek Házában?

- Felkértetek vendégeket is. Kiket, és miért pont rájuk esett a választás?

- Igen. Nagy örömünkre igent mondott a megkeresésre Czerovszky Heni, aki most jött haza egy hosszabb külföldön tartózkodás után, ef. Zámbó István az egykori Bizottság, és a még mindig aktivan működő ef. Zámbó Happy Dead Band szellemi atyja, Greifenstein János a 2.műsor zenekar énekes- frontembere, Kárpáti József (Dódi) a Quimby együttes fantasztikus trombitása (a korabeli Andersen csapatát is erősítette), Kistamás László a Kontroll Csoport, a Balkán fuTourist meghatározó személyisége, valamint Novák Péter, aki akkoriban tizennégy-öt évesen a Cég együttes oszlopos tagja volt. És hogy miért ők? Mert a Deja vu Revue csapatán kívül még ők képviselik a „tiszta forrást” az előadásban, hiszen a 80-as évek meghatározó arcai voltak ők (is).