Eső, eső, eső. Vizes tócsákon keresztül siettem a Csodák Palotájába, hogy egy rendhagyó sajtótájékoztató keretében mélyedjek el az új kiállításban.

A Csodák Palotája pályafutását a Lehel úton kezdte, aztán a Millenárisra költözött a Jövő háza mellé, hogy ott megújult környezetben várja a kisebbeket és a nagyobbakat. Negyedévente legalább egyszer érdemes körülnézni itt, mi is történt, a gyerekek imádják, és a felnőttek sem unatkoznak.
A kiállítások általában egy témát járnak körül, de most nem készült új tematika. Mindenesetre egy versenyen vehettek részt a megjelent újságírók, illetve a szertár blogon regisztrált szerencsések. Ráadásul valahonnan felbukkant számtalan látszólag angol iskolás egyenruhát viselő gyermek is, ing, pulóver, kockás szoknya szerelésben. A fiúk lelkesek voltak, röhögve verték le a megfáradt újságírókat, akik futottak, célba lőttek- az elektromágnesesség elvével működő Lenz ágyúval, dallamot játszottak el pánsípon, megmérték, hogy milyen sebességgel érkezik a labda a hálóba ( Bár számomra hihetetlen, de volt, aki 70 km/órás sebességre volt képes), egy nagy meleg levegőt fújó porszívóval labdát ügyeskedtek a kapuba és még egyensúlygyakorlatot is végeztek. A levegőben való tekerésről nem is beszélve.

A megfáradt versenyzőknek aztán egy instant fizikaórában volt részük, Zsíros Lászlóval, a díjnyertes Szertár blog írójával, aki megmutatta, hányféle kísérletet lehet egy pohár vízzel végrehajtani, és hogy a fizika tanítása kevés pénzből is tök jól művelhető. Volt itt szárazjég, robbanás, és akinek ennyi nem lenne elég, az készüljön, szeptember 24-én jön a Kutatók Éjszakája, ahol számos a látogatóktól elzárt helyben lehet nézelődni, vizsgálódni, és természetesen a Csodák Palotája is éjfélig tart nyitva.