Nem tudni, mi lesz a sorsa New York egyik leghíresebb-hírhedtebb szállodájának, ami majd' ugyannyi embert ihletett meg, mint amennyit megölt.
Történtek ott tragédiák, születtek halhatatlan, örökérvényű dalok, öltek benne embert, Bill és Hillary Clinton pedig képes volt erről a szállodáról elnevezni a lányukat.
A Chelsea Hotel évekig adott menedéket íróknak, művészeknek, zenészeknek, most pedig úgy tűnik, le kell húzniuk a rolót – a szállodát tegnap óta árulják. Stanley Brad volt menedzser szerint ennek az az oka, hogy egyszerűen lehetetlen fenntartani a szállodát a mai állapotában, a felújításához szükséges költségek viszont igen magasra rúgnak. Az épületet tönkreteszi a nedvesség és a penész, és könnyen lehet, hogy a Chelsea Hotel saját nagyságának áldozatává válik.
A 23. utcában álló szálloda 1883-ban épült, amikor Manhattan, vagyis az egész világ legmagasabb épületének számított, és nem volt egyéb, mint a new yorki gazdagság és fejlődés egyik csillogó emlékműve. Rejtély, hogy pontosan mitől vált mégis a művészvilág egyik kedvelt tanyájává.
Felsorolni is hosszú lenne, hányan szálltak meg itt, vagy hányan énekelték-festették-írták meg a Chelsea-t. Ed Hamilton ennek ellenére megkísérelte ezt a nagy ívű feladatot, és megírta a Chelsea Hotel legendái című könyvét, amiben megpróbálta összegyűjteni a szálloda mítoszait.
A korabeli sajtó imádta a sztorit
Gyakori vendég volt itt Madonna, Basquiat, Bob Dylan, aki Dylan Thomastól nyúlta a nevét, aki viszont a Chelsea-ban itta magát halálra. Megfordult az épületben Jack Kerouac és William Borroughs, Arthur C. Clarke, Andy Warhol, Janis Joplin, Kimi Hendrix, Jim Morrison, Mark Twain és Sarah Bernhard is, és valószínűleg nincs ember, aki pontosan meg tudná mondani, kik még.
Ha az épület nem is, a történetek és a legendák úgyis megmaradnak. Csak tegyünk fel egy Leonard Cohen lemezt – I remember you well in the Chelsea Hotel…
