„Az életet igyekszem felvilágosult pesszimizmussal szemlélni, úgyhogy nem esem kétségbe, ha nem úgy fordulnak a dolgok, ahogy akartam. Nem, forradalmat nem akarok. A forradalom csupán egy másik frakciót juttatna hatalomra. És az a véleményem, hogy ebben az országban egy forradalom katasztrofális következményekkel járna. A demokratikus eszmék még most sem avultak el. Csupán néhány vezetőt kell lecserélnünk, és pár törvényt megváltoztatnunk.
A legtöbb ember teljesen közönyös és tehetetlen, ha a saját sorsa irányításáról van szó. Szerintem az embereknek sokkal nagyobb részt kellene vállalniuk a saját sorsuk irányításában, s nem pedig ráruházni az összes hatalmat néhány egyénre. Korunk egyik tragédiája, hogy a döntéseket meghozzák az emberek helyett, és nekik a döntésekben semmi szerepük nincsen.

Az a baj, hogy nagyon sokan élnek csöndes, középszerű, jól nevelt életet, miközben annyi igazságtalanság történik. Szerintem ez szomorú. Éppolyan ez, mintha az embereket valami magasabb szintű egzisztencia beprogramozta volna, hogy születésüktől a halálukig ilyen szépen rendezett, gépies életet éljenek. Ez tragikus. Tényleg az. Szemléljük az életet inkább teljes komplexitásában.
Az új hősök lehetnek politikai aktivisták, számítógépes szakemberek – olyanok, akik átlátják, hogyan működik a társadalom. Nem igazán látom a jövőt. Az majd gondoskodik magáról. Megpróbálhatjuk kitapogatni, de egyszer csak úgyis itt lesz.”