Jane Austennak sem a helyesírása, sem a központozása nem volt olyan tökéletes és nyomdakész, ahogy az bátyja híres mondása nyomán közkeletűvé vált az egyik legnépszerűbb angol regényírónőről. Erről egy oxfordi professzor számolt be a hétvégén kutatásai nyomán.
Kathryn Sutherland, az angol nyelv és irodalom oxfordi professzora - aki oroszlánrészt vállalt egy hétfőtől elérhető, ingyenesen hozzáférhető internetes Austen-archívum létrehozásában - azonban egészen más következtetésre jutott.
"Úgy gondolom, kísérleti alkotói tehetsége kárára egyszerűen túlbecsültük tökéletes angol stilisztaként" - fogalmazott a kutató, aki a digitalizálásra szánt 1100 oldalnyi Austen-kéziratot megvizsgálta. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy felfedezése nem csorbítja Austen nagyszerűségét, csupán némiképp változtat a róla kialakult képen.
"A központozása sokkal szabadabb, a szöveg kapkodva, nagy sietséggel íródott, de valami olyasmit csinált, ami merőben kísérleti jellegű: az élő beszédhez hasonló szöveget alkotott, nem lecsiszolt prózát, nem engedte, hogy a szereplők kifejtsék a gondolataikat egy-egy megszólalásukkor, hanem egymás szavába vágtak" - magyarázta a szakértő.
Austen angol köznemesi köreiben játszódó, szatirikus hangot sem nélkülöző romantikus regényei olyan olvasmányosak, főhősnői olyan élők, hogy nemcsak könyvei népszerűek a mai napig, de számos filmváltozat is született belőlük.
Sutherland szerint Austen műveinek szerkesztője, a John Murray kiadónál dolgozó William Gifford komoly munkát végzett a kéziratokon, amíg nyomdakész formába kerültek.
Austen első három regénye, az Értelem és érzelem, a Büszkeség és balítélet, valamint a Mansfield Park első változata még nem Murray kiadásában jelent meg - ezek hibáiért az elemzők korábban mindig a rossz nyomtatást okolták. Az oxfordi kutató azonban úgy véli: éppenséggel ezeknek a regényeknek a stílusa állt legközelebb az eredeti kéziratokéhoz.
"Az a magas színvonalúan letisztult központozás és tömör stílus, amelyet az Emmában vagy a Meggyőző érvekben látunk, egyszerűen nincs meg a kéziratban" - állítja Kathryn Sutherland.
Felidézte, hogy a tudós Robert Chapman, aki a huszadik század elején tekintett bele a kéziratokba, ugyancsak megdöbbent. "Le volt sújtva, és így fakadt ki: bárcsak elpusztíthatnánk a kéziratokat, hogy ne zavarják meg azt a képet, amelyet Austenról őrzünk!"
A kutatónő ezzel szemben úgy vélekedett, az eredeti dokumentumokból egy kísérletező szerző képe bontakozik ki, aki éppenséggel jobb dialógusokat és beszélgetéseket írt, mint amit nyomtatásban olvashattunk könyvei szerkesztett változatában.
Az Austen-kéziratok digitalizált változatait egybegyűjtő online archívum hétfőtől a www.janeausten.ac.uk portálon olvashatják az érdeklődők.
Forrás: MTI
