Clint Eastwood legújabb filmje, a Hereafter a halál utáni lét kérdésével foglalkozik. Ám a nyolcvanadik évét taposó hollywoodi legenda egyátalán nem szentimentális.

A misztikus thriller főszereplője Matt Damon, a forgatókönyvíró pedig a brit Peter Morgan, a történet olyan emberekről szól, akik az életükben bekövetkezett törések és fordulatok miatt a lét és halál kérdéseivel szembesültek. A történetbe olyan valós eseményeket is beleszőttek, mint a 2004-es cunami vagy a 2005-ös londoni terrortámadás.

Eastwood Los Angelesben, az Invictus – A legyőzhetetlen című filmje premierjén mesélt a Reutersnek a halállal kapcsolatos gondolatairól és a médiumokhoz fűződő viszonyáról.

- Miért javasolta Önnek Steven Spielberg, hogy csinálja meg ezt a filmet?

- Mert tetszett neki a „Nincs bocsánat” című munkám.

- Miért volt olyan érdekes ez a téma, hogy egy egész filmet szenteljen neki ?

- Ez az egész halál közeli élmény dolog mindig is izgatta a fantáziámat. Olyan sokan átélték már ezt, és mind hasonló dolgokról számoltak be. Lehet, hogy ez csak egy pszichésen kiváltott dolog, azért mert már hallottak ilyenről, és tudat alatt ezt indukálták maguknak - vagy hát nem is tudom…
Akárhogy is, az embereket érdekli a túlvilág. Mindenkit érdekel, még ha nem is hisz benne, attól még kíváncsi rá, hogy van-e valami a halál után. Mindenki vágyik arra, hogy újra lássa a nagymamáját, nagypapáját, azokat, akik előtte távoztak el az élők sorából.

- Többet elmélkedik ilyen dolgokról mostanában?

- Tudom, hogy az emberek szerint 80 évesen már többet foglalkozom a halállal, de igazság szerint 30 évesen is elkészítettem volna ezt a filmet. Egyszerűen megfogott a téma.

- Úgy általában, Ön szerint az idősebbek többet foglalkoznak a halandóság gondolatával?

- Nem tudom. Nem gondolom, hogy bárki is siettetné a dolgot.
Nem hiszem, hogy az idősebbek többet gondolnának erre. Az édesanyám 97 évig élt, csak néhány éve hunyt el. Az egyetlen dolog amit ezzel kapcsolatban mondott nekem, csak annyi volt hogy „ El akarok menni innen, már fáradt vagyok” erre én azt mondtam neki „ nem, még nem lehet, három évet még ki kell bírnod és meg lesz az egy évszázad” Innen visszagondolva azt hiszem egy kicsivel többre kellet volna biztatnom. Amikor végül eljött az ideje már nem tudott beszélni, ugyanis előtte agyvérzése volt. Az orvosok megkérdezték tőle, hogyha ha arra kerül a sor, kívánja- e hogy újraélesszék, de nemet mondott, nekem pedig teljesítenem kellet ezt a kívánságát.

Az édesanyám nem félt. Szerintem ahogy idősebb leszel, egyre kevésbé aggaszt az elmúlás gondolata, mint fiatalabb korodban. Jó pár évvel a hátad mögött, amit szerencsés esetben jól használtál ki, sok tapasztalatot gyűjtöttél, mi mást gondolhatnál, mint hogy „ a fenébe is, jól éreztem magam, mi mást akarnék még?!”

- Tartogat még különleges történeteket a mozinézők számára?

- Nem, vagyis nem tudom. Csak megcsinálom azokat az ötleteket, amik az eszembe jutnak. Most például J. Edgar Hoover- ről.

- Ön hisz a médiumokban, abban, hogy kapcsolatba lehet lépni azokkal az emberekkel, akik már eltávoztak? Volt már ilyesfajta élménye?

- Nem, személyesen még nem tapasztaltam ilyet. Az egyetlen hasonló eset egy Uri Geller show alatt történt velem, amikor Uri kulcsokat meg ilyeneket hajlított… a saját szememmel láttam, és azóta hiszek benne. Az a kulcs a házam kulcsa volt, és csak úgy tudtam újra használni, hogy fogtam egy kalapácsot és visszakalapáltam az eredeti formájába. Az eset óta hiszek abban, hogy vannak olyan dolgok, amik túlmutatnak a normálison…De hogy léteznek emberek, akik látják a holtakat…nem tudom… vagy valóban képesek rá, vagy nem, vagy tényleg kapcsolatba tudnak lépni velük, vagy egyszerűen csak jó emberismerők és azt mondják, amit a hozzájuk fordulók hallani akarnak.
- Ön szerint hasonlóan hosszú kort fog megélni, mint az édesanyja?

- Oh, hát nem tudom, nem foglalkozom ezzel. Az egyik nagyapám a kilencvenes évei végén hunyt el, a másik pedig hetvenvalahány éves volt. Az apám viszont korán, 63 éves korában hagyott itt minket. De ő nem igazán foglalkozott az egészségével, elhanyagolta magát.


Szerintem az, hogy meddig fogsz élni sokban függ attól, hogy mennyire törődsz magaddal. Amennyit adsz, annyit kapsz. Vigyázz magadra, tegyél meg mindent, ami tőled telik, a többi pedig majd kialakul.