A két kötetet a Fotóhónap 2010 eseményeként csütörtökön mutatták be Budapesten, a Szépművészeti Múzeumban.
Féner Tamás
Mint a művészettörténész fogalmazott, Lengyel Lajos fia, Lengyel János tanácsára kezdett bele a könyvbe, amelynek megjelenése szerencsésen egybeesett a szeptemberben a Magyar Fotográfiai Múzeumban nyílt életmű-kiállítással, így a kötet annak katalógusa is lett.
"Lengyel János elmondta nekem, hogy úgy érzi, szellemi tartozása van édesapjával szemben. Ez a tartozás azonban nemcsak az övé, hanem az egész magyar művészeti irodalomé" - fogalmazott a szerző, aki felidézte azt is, hogy Lengyel Lajos pályája a szocifotó-mozgalommal vette kezdetét és a hatvanas évektől haláláig készített kísérleti fotográfiákkal, az úgynevezett fotogramokkal zárult.
"Élete nagyobbik hányadában tipográfus, könyvkészítő és nyomdai vezető volt, életének két időszakában dominált a fotóművészeti tevékenysége" - idézte fel az életutat a szerző, hozzátéve, hogy az első fotós időszak a húszas évek végétől a harmincas évek végéig tartott, és Lengyel Lajos csak idős korában vette elő újra a fényképezőgépet.
"A szociofotótól eljutott a szociográfiai fényképezésig" - jellemezte az első korszakot Vadas József, aki szerint míg az előbbi inkább "lázító erejű pillanatfelvételeket" jelent, addig az utóbbi egyfajta szemlélődő attitűdöt, hosszabb fotósorozatokat. A szerző szerint ebben főleg a falukutató mozgalom hatása érhető tetten.
Lengyel János elmondta, hogy a hatvanas években kezdett édesapja újra fotózni, ebből az időből származnak a fotogramok, vagyis az "egészen apró tárgyak megfogalmazott képei". Lengyel János felidézte: édesapja az utolsó éveiben - Lucien Hervéhez és André Kertészhez hasonlóan - visszahúzódott otthonába, és mikrovilágának a képeit készítette el.
Mint a könyvbemutatón elhangzott, a 300 oldalas kötetben Vadas József tanulmánya, valamint mintegy nyolcvan színes mű reprodukciója kapott helyet, a könyv végén pedig több mint 350 tételes oeuvre-katalógus veszi számba Lengyel Lajos pályafutását.
A 376 oldalas Féner című kötetről Baki Péter fotótörténész elmondta: a kiadvány "a múzeum történetének legnagyobb monográfiája lett". A kötet három év alatt készült el több mint ezerháromszáz fotó beszkennelése után. "Ebből mintegy háromszáz képet használtunk fel a könyvben. A kötet huszonhat fejezetre tagolódik, de vannak köztük hangsúlybeli eltérések, hiszen vannak olyan sorozatok, amelyeket Féner Tamás három évig készített, és olyanok, amelyek egy nap munkája" - mondta az MTI-nek Baki Péter.
Féner Tamás a kötetről szólva megjegyezte: nagyon örül a megjelenésnek, "amit ebből ki lehetett hozni, azt Baki Péter megtette". Az idén Kossuth-díjjal kitüntetett alkotó a közös munkáról elmondta, hogy nem hozta könnyű helyzetbe a szerzőt, hiszen minél inkább belemélyedt a fotóiba, annál több képet szeretett volna viszontlátni a könyvben.
Mint fogalmazott, több mint negyven éve dolgozik képszerkesztőként, és hasonló elvárásokkal fog neki a maga szerkesztette könyveknek. Példaként az MTI fotóalbum-sorozatát, a Kor-képeket említette, amelyhez kötetenként 8-16 ezer fotót gyűjtött össze, s végül körülbelül 250 képet használt fel.
Forrás: MTI
