Hűség Istenhez és az erdélyi néphez, ez jellemzi Kristófi János festőművész életútját” – e szavakkal köszöntötte Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke a 85. esztendős nagyváradi alkotót november 21-én Budapesten a Gellért Szálló Teaszalonjában.
A kiállítás megnyitóján Tamásit idézve Tőkés rámutatott: aki embernek hitvány, magyarnak alkalmatlan. Kristófi János nem csak kiváló alkotóművész, de nagyszerű családapa is, aki tíz gyermek édesapja és 19 unoka nagyapja.
Banner Zoltán művészettörténész méltató szavaiban hangsúlyozta: Kristófi a hitből merítette erejét. Művészete három pillérre épül: a szülőfalu, Monospetri, Nagyvárad és a transzszilvanizmus ihlető élményére.
„Hagyományosan festek, rajzolok, a divatok nem érdekelnek. Számomra a figura minden, a kompozíció és a színek megfelelése. És még valamit: nem szeretem, ha a festő filozófus, vagy matematikus, ha örökké spekulál. A festészet ’nyelve’ olyan csodálatos, hogy e csodának a megfejtése engem teljesen leköt, kielégít, ezért nem váltogatom ötesztendőnként a stílusomat, még akkor sem, ha egyesek úgy vélik: a hagyományos iskola fölött eljárt az idő… Az alapvető emberi érzések, etikai normák nem változnak évtizedenként. A jóság, a szépség, hűség, tisztesség, a harmóniára való törekvés, a humánum-igény minden korban megvolt... és megvoltak ugyanakkor az ellentétes előjelű tendenciák. Lényegében minden munkámban az örök emberit keresem!... Visszavonult ember vagyok. A művészetnek és a családomnak élek” – vallotta magáról a Mester egy Köteles Pálnak adott 1974-es interjúban. A Krisztus Király című retrospektív kiállítás megnyitóját rendkívül nagy érdeklődés kísérte, közreműködött Kocsis Zoltán zongoraművész, karmester, Kristófi Ágnes, a Nemzeti Énekkar tagja, valamint Csáky Zoltán, a Duna Televízió műsorvezetője, az est moderátora.
A tárlat december 4-ig naponta 10-19 óra között látogatható a budai Gellértben.
Kristófi János 1925. december 15-én született Monospetriben, gimnáziumi éveit Nagyváradon és Szilágysomlyón töltötte. Kolozsváron érettségizett a második világháború után, 1946-ban. A kolozsvári Magyar Művészeti Intézetben tanult festészetet, mesterei Abodi Nagy Béla, Kovács Zoltán, Petre Abrudan és Mohy Sándor voltak. 1954-ben végzett, az akkor már Ion Andreescu nevét viselő Képzőművészeti Intézetben.
Pályájának szerves kiegészítője volt a kántorizálás; 1955-ben a nyugdíjba vonuló Maczalik Alfréd helyére került a Népi Művészeti Iskolába, ahol harmincegy éven át, nyugdíjba vonulásáig tanított festészetet, nemzedékeket indított el a művészi pályán, nevelt művészetszeretetre. A Kulturális Érdemrend birtokosa. 2002-ben Pro Partium-díjjal, 2003-ban Pro Meritis-díjjal, 2005-ben Szilágysági Magyarok-díjjal, 2010-ben Opera Omnia-díjjal (Románia Kulturális és Nemzeti Örökség Minisztériuma) tüntették ki.
Forrás: Dohány utcai Zsinagóga
