Szent Miklós a kisázsiai Myrában működött, a görögkeleti egyháznak máig legtiszteltebb szentje.
Csodatevő híre a nyugati egyházban akkor terjedt el, amikor ereklyéit 1087-ben a dél-olaszországi Bariba vitték. A 11. századtól kultusza egész Európában elterjedt, alakját egyre több legenda vette körül, népszerűségével csak Szent Antal vetekedett.

Az eredeti Szent Miklós legendához kapcsolódó szokásokat (Sinter Klaas, Saint Nik-klaas) az Új-Amszterdamba (New-York) bevándorló holland telepesek honosították meg az Újvilágban a XVII. században.
Az amerikai Mikulás-imázs (Santa Claus) azonban csak később, egy vers illusztrációjának nyomán született meg. Clement Clarke Moore 1823-ban íródott "Szent Miklós látogatása" című verséhez Thomas Nast rajzolt képeket a Harper's magazinba 1860 és 1880 között. Nast fantáziájának köszönhetően olyan titkos részletek kerültek a köztudatba a Mikulás életéről, mint hogy a műhelye az Északi-sarkon található. Moore verséből pedig az ajándékszállításban segédkező rénszarvasok nevei is ismeretessé váltak.
A Finn rádió népszerű "Gyermek Óra" című műsorának vezetője, Márkus bácsi (Markus Rautio) 1927-ben oszlatott el minden félreértést. Bejelentette, hogy a Mikulás a Lappföldön, Korvatunturiban lakik. Ott található a Fül-hegy, melynek gyomrában van a szupertitkos játékkészítő manufaktúra. Maga a kopár hegyoldal nyuszifülre hasonlít, és ezen keresztül hallgatja a Mikulás egész éven át, hogy az egyes gyerekek jók voltak-e avagy rosszak. Feleségével és a skandináv népmesék legendás alakjaival, a szorgos manókkal éldegél itt réges-rég óta (A lapp mesék szereplői többek közt a medvék, Stallo és a csudik. Stallo olyan mesefigura, akinek a személye századokon át alakult ki, s igazából senki sem tudja, ki is az a Stallo. Sokszor ábrázolják trollként - manó az északi mitológiákban, és sokan hallották gyerekként, hogy ha nem lesznek jók, elviszi őket Stallo. Egyes elbeszélésekben pedig a „karácsonymanó” - a télapó a skandináv országokban egy kedves manó - szerepkörével ruházzák fel, aki karácsony este rénszarvasszánon körbejárja a vidéket. A csudi - más néven csúd - egy nép, mely a mai Oroszország területéről származott, s mely sokszor támadt a lappokra.) Rajtuk kívül közönséges halandó nem teheti be a lábát a rejtekhelyre. A Mikulás hosszas keresgélés után szerelmesedett bele a Lappföldbe és telepedett le véglegesen. Az év nagy részében itt lakik, csak néha teszi át székhelyét a titkos nyári szálláshelyére. A közeli Savukoski település lakói, a rászorultak és a beteg állatok segítőjeként tisztelik ezt a kedves embert, akivel a következő megállapodást kötötték: A látogatók csak a szomszédos Korvatunturinmurusta tetejéről csodálhatják meg a Fül-hegy érdekes alakját. Az idevezető út egy gyönyörű nemzeti parkon vezet keresztül, amely Finnország volt elnökéről, Urho Kekkonenről kapta a nevét.
Az ötvenes évektől kezdődően egyre többször találkozhattak a gyerekek szeretett Mikulásukkal Napapiiri-ben, 9 km-re északra Rovaniemi városától. Itt halad át az Északi-sarkkör, amely már magában is egy misztikus hely, hiszen ezen túl kezdődik a nyári napfordulótól téli napfordulóig, a le nem nyugvó illetve fel nem kelő nap világa. A sarkkör - amely a Lappföldön a 24° és a 29,5° keleti hosszúság között fut - földrajzi pozíciója a legutóbbi kutatások szerint korántsem statikus: naponta akár 2 métert, évente pedig 100 métert is változhat. A jótevő látogatása 1985 óta egyre rendszeresebb lett, aminek az lett a vége, hogy Napapiirit Mikulás-faluvá avatták és berendezték a nagyszakállú irodáját és postahivatalát is. Ide várják a gyerekek leveleit, kéréseit és persze a látogatókat egész esztendőben.