Európa első aranymúzeuma Zelnik István százmilliós gyűjteményéből nyílik.
Zelnik István (fotó: Metropol)
Kambodzsából, a tizedik századi főváros, Koh Ker ásatásáról jön éppen, közben beugrott a bangkoki bolhapiacra is, ahol felfedezett egy ötvöstehetséget. Ezeket a heteket kivételesen idehaza tölti, a róla szóló könyv bemutatóin turnézza át az országot.
–Az ismeretlenségből előtűnő milliárdos nem akármilyen belépője: Zelnik István Délkelet-Ázsiai Aranymúzeum. Mikor is nyit?
–Talán március végén – feleli Zelnik István. – Január végén reményeim szerint elkezdhetjük a különleges belső helyiségek kialakítását.
–Például a Sövény Aladár Teaházét, mely egykori zamárdi telekszomszédjukról, a tudós nyelvészről kapja a nevét, akivel öt évtizede japán teaházat építettek a zamárdi kertben?
–Például. Olyan tárgyakkal tesszük érdekessé, amelyeket a gyűjtők is ritkán látnak. Mint a burmai utazóláda a 19. századból, vagy az indokínai örvös medve koponyája dohányzó-szetté alakítva ezüst applikációkkal, esetleg a kétszer 45 kilós, embermagasságú elefántagyar pár. De oda kerülnek a cunamik által az indonéz szigetvilágban több ezer méter tengeri mélységből előkerült őskagylók is.
–S a fő attrakció, az aranymúzeum mitől lesz egyedi?
–Nincs aranymúzeum Európában, világviszonylatban is egyetlen, ahol Délkelet-Ázsia 11 országából származó, főként aranytárgyak lesznek kiállítva. Ilyenből a világ nagy múzeumai is csak nagyon kevéssel rendelkeznek.
Néhány tárgycsoport egyedülálló a világon, mint a letűnt törzsi királyságok ötvösremekei, színaranyból. A Sziámi-öbölben a harmincas években megtalált, francia szállító hajóval elsüllyedt pre-angkori szobor, ember nagyságban csak a dekoráció része lesz. Ezt Marseille-ben vásároltam.
–Nyilván fillérekért...
–A nagyapa Indokínában dolgozott a francia adminisztrációban, és valóban csak a tiszteletük jeleként tartották meg azt a nyolc-kilenc szobrot, amit megvettem tőlük. Méltatlan helyen, a garázsban tárolták; kértek egy bizonyos összeget, amit én alku nélkül rögtön elfogadtam.
–Mennyit ér egy ilyen szobor valójában?
–Ötven-százmillió forintot.
–Mióta tudja, hogy milyen hatalmas értékű gyűjtemény van a birtokában?
–Úgy hat éve. Akkor kezdtük tudományosan feldolgozni a hatalmas anyagot. Megint csak egyetlen példa: időszámításunk kezdete körüli időből származó, magasfennsíki, valószínűleg indonéziai törzsi anyagból egy embert formázó tartóedény – ilyenből a párizsi múzeumnak bronz van, nekem viszont arany.
–Azért nyilván korábban is voltak sejtései...
–Amíg csak gyűjtöttem és gyűjtöttem, addig is tisztában voltam az ezüst és arany tárgyak történeti, régészeti értékeivel, de a piaci oldalával nem foglalkoztam. Amikor egy gyűjteményt nemzetközileg el akarok fogadtatni, támpontokra van szükség, arra, hogy a piac beárazza. Olyan módon, ahogyan az idei aranymaszk-kiállításomat százmillió euróra biztosították.
–Ez alapján fel is került, most először a leggazdagabb magyarok toplistájára.
–Pedig csak huszonhét tárgyat állítottam ki, az aranymúzeumomban nyolcszáz lesz.
–És hány darabos a gyűjteménye?
–Közel negyvenezer.
–Ezek szerint legközelebb előrébb kerül a toplistán?
–Még nem tudom, mekkora összegre biztosítják majd az aranymúzeumot, de nem akarom, hogy ez veszélyeztesse a múzeum nyereségtermelő képességét. Hiszen nemcsak a múzeum világszínvonalú fenntartását tervezem ebből finanszírozni, hanem oktatást, kutatást, régészeti feltárást is. Szóval, néhány százmillióval megemelik nyilván a biztosítási érték alapján a vagyonom tavalyi becsült összegét, és így olyan százmilliárd forint körülire jöhet ki.
–Aztán jöhet a kérdészápor: hogyan, miből? Édesanyja például nem ért egyet az aranymúzeummal, mert túl sok az irigy mifelénk...
–Én valóban ma már leginkább csak átutazóban tartózkodom itthon, édesanyám jobban ismeri a magyar mentalitást, de nem tartok ettől. Bár biztosan sokan firtatják majd, honnan, miből. Ez egy negyvenöt éves folyamat eredménye, nem arról van szó, hogy most vásároltam milliárdokért, bár akár meg is tehetném. S én nem feltétlenül pénzt akarok idehozni, hanem a gyűjteményemet Brüsszelből, Franciaországból, Svájcból.
–Bizonyára megkapta már, hogy hamisítványok, meg hogy lopottak...
–Amikor elterjedt a gyűjteményem híre, egy vezető brit régész látatlanban kijelentette: valószínűleg hamisítványok vagy lopott tárgyak. Azóta a gyűjtemény, a projektjeim nemzetközi megítélésében komoly pozitív fordulat állt be. Bár a Metropolitan ázsiai kurátora két éve még azt nyilatkozta: harminc százalék biztosan autentikus. E szerint is legalább ezer tárgyam eredeti. Így is a világ legnagyobb aranygyűjteménye.
–A hazai múzeumi szakma hogyan fogadja az aranymúzeumot?
–Egy jelentős része nem éppen kitörő lelkesedéssel. Irigység, féltékenység ez, meg aztán a szakmai alkalmatlanságuk is kiderülhet, ha mi majd sok mindent másképp csinálunk. Például hétfőn is nyitva leszünk, vagy a múzeum boltjában eredeti régiségeket lehet majd elérhető áron vásárolni. S akinek kedve van, este kilencig is nézelődhet. Felkavarjuk a langyos állóvizet.
Zelnik István
Ki Magyarország leggazdagabb embere? A különféle toplistákat olvasva ma már nem olyan nehéz erre felelni, pedig bánjunk csínján ezekkel az összehasonlításokkal, mert könnyen lehet, hogy más a toplista és más a valóság. Zelnik István például jó eséllyel pályázhat erre a titulusra. De hogy kicsoda Zelnik? Erre még a napokban megjelent, róla szóló könyv sem könnyen felel. Egykori brüsszeli diplomata, Délkelet-Ázsia szakértője, szenvedélyes műgyűjtő.
Ma már csak „átutazóban” jár idehaza, több időt tölt Kambodzsában, Vietnamban, Laosz-ban, Thaiföldön, Burmában. A tervek szerint tavasszal nyitja a budapesti Andrássy úton a róla elnevezendő, a világon is párját ritkító aranymúzeumot. A világjáró negyven év alatt negyvenezer darabos gyűjteményre tett szert, ennek nagy része arany és ezüst, s a legkiválóbbakat hozza haza és teszi közszemlére. Mert bár világjáró, de ezt csak idehaza tudja elképzelni.
Zelnik büszke somogyi gyökereire: édesapja gazdasági igazgatója volt a kaposvári székhelyű erdészetnek, előtte másfél évtizedig Zamárdiban éltek.
Na persze ott és akkor sem volt megkerülhető a kérdés: jó, jó, de hogyan, miből tett szert ekkora gazdagságra? Néhány sor Csúri Ákos könyvéből: „Vietnami diplomatafizetését műtárgyak és szakkönyvek vásárlására fordította, amelyeket a „zöld könyvvel” vámmentesen hazahozhatott. Jellemző: amikor 15 ládával megérkezett Ferihegyre, a vámos megkérdezte, ezekben mi van? Vázák, szobrok, felelte. Akkor mehet tovább!”
Ki Magyarország leggazdagabb embere? A különféle toplistákat olvasva ma már nem olyan nehéz erre felelni, pedig bánjunk csínján ezekkel az összehasonlításokkal, mert könnyen lehet, hogy más a toplista és más a valóság. Zelnik István például jó eséllyel pályázhat erre a titulusra. De hogy kicsoda Zelnik? Erre még a napokban megjelent, róla szóló könyv sem könnyen felel. Egykori brüsszeli diplomata, Délkelet-Ázsia szakértője, szenvedélyes műgyűjtő.
Ma már csak „átutazóban” jár idehaza, több időt tölt Kambodzsában, Vietnamban, Laosz-ban, Thaiföldön, Burmában. A tervek szerint tavasszal nyitja a budapesti Andrássy úton a róla elnevezendő, a világon is párját ritkító aranymúzeumot. A világjáró negyven év alatt negyvenezer darabos gyűjteményre tett szert, ennek nagy része arany és ezüst, s a legkiválóbbakat hozza haza és teszi közszemlére. Mert bár világjáró, de ezt csak idehaza tudja elképzelni.
Zelnik büszke somogyi gyökereire: édesapja gazdasági igazgatója volt a kaposvári székhelyű erdészetnek, előtte másfél évtizedig Zamárdiban éltek.
Na persze ott és akkor sem volt megkerülhető a kérdés: jó, jó, de hogyan, miből tett szert ekkora gazdagságra? Néhány sor Csúri Ákos könyvéből: „Vietnami diplomatafizetését műtárgyak és szakkönyvek vásárlására fordította, amelyeket a „zöld könyvvel” vámmentesen hazahozhatott. Jellemző: amikor 15 ládával megérkezett Ferihegyre, a vámos megkérdezte, ezekben mi van? Vázák, szobrok, felelte. Akkor mehet tovább!”
Forrás: sonline.hu
