Gyakran a mai napig Thomas Mann-nal azonosítják az utcán az idén nyolcvan éves Armin Mueller-Stahl német színészt.
A születésnapját pénteken ünneplő művész azon német színészek egyike, akik nemzetközi sikereket is elértek – a Ragyogj! című filmben nyújtott alakításáért Oscar-díjra is jelölték.
A színész ugyanakkor a kettéosztott Németország történelmének jelképes alakja is egyben, hiszen az NDK egyik legkedveltebb és legjobban fizetett színésze volt, amikor Wolf Biermann előadóművész állampolgárságának megfosztása elleni tiltakozása miatt évekig nem kapott szerepeket.
Ezt követően az NSZK-ban ötven évesen szinte teljesen elölről kellett kezdenie karrierjét: 1980 után is olyan nagy sikerű filmekben játszott, mint Fassbinder Lola és Szabó István Redl ezredes című alkotása. Az 1990-es években aztán Hollywoodban is megismerték tehetségét, szerepelt az Angyalok és démonokban is, más kasszasikerek mellett.
Mueller-Stahl magáról azt vallja: „Már nem színész vagyok, aki néha fest, hanem festő, aki színészkedik is." Bár az univerzális művész képeiért és rajzaiért versengenek a múzeumok, elmondása szerint már másképpen gondolkodik az általa végzett művészi tevékenységek arányáról: „Ha újra kezdhetném az életemet, másként osztanám be a figyelmemet. Kevesebb teret szentelnék a színészetnek, hogy többet foglalkozhassak a festészettel".
A zenetudományi tanulmányokat folytatott és koncerthegedűsnek tanult Mueller-Stahl nemrég dobta piacra Günther Fischer dzsessz-zongoristával közösen első, saját maga által szerzett dalokat tartalmazó lemezét.
Az íróként is sikeres művész számos könyvet adott ki, hamarosan azonban róla jelenik meg egy kötet: Gabriele Michel tollából születik meg Armin Mueller-Stahl életrajza. Az írónő szerint Mueller-Stahl nem szívesen beszél az életét végigkísérő politikai tapasztalatairól, ez pedig „a csalódott lélek sebezhetőségére" vezethető vissza. „Korábban újra és újra szembetalálta magát a rendszerrel, a harag és a megalázottság érzése pedig idővel felhalmozódik" – írja Michel.
„Nem gondolom, hogy a siker vagy a dicsőség segítene a búcsúzásban. Csak az a fontos, az ember hogyan száll majd be a "ládába". Ha eljön az ideje, én egyszerűen csak vidáman szeretném megtenni" – írja hamarosan megjelenő Die Jahre Werden Schneller (Az évek gyorsabban telnek) című verseskötetében Armin Mueller-Stahl.
Forrás: MTI
