„...Az nagyon jó lenne, ha ennek a meseoperának a végén a gyerekek úgy jönnének ki, hogy a komolyzene, az igazából nem olyan bonyolult dolog. Játszom egy rock zenekarban, és ott a zenészek úgy beszélnek a komolyzenéről, hogy „szomorúzene”. Hogy voltunk egy „szomorúzenei” koncerten. Ezt én nagyon nem így gondolom. Célunk, hogy azok a gyerekek, akik itt jártak, megértenék, meghallanák, hogy a dallam az operában személyiséget mutat meg, hogy a jellem, az hallható a dallamból, meg a vita, amiben kitörünk, az is hallható a dallamból, hogy az érzés, ami engem átjár, az visszatér két jelenet múlva, amikor ugyanaz a konfliktus megint megjelenik. Hogy ezeket majd felismerik, és lesz „aha-élményük”. Mert a zenét meg lehet érteni...”
Göttinger Pál rendező – részlet a Hajónapló következő számából