Különböző korcsoportok jártak köszönteni: délben kezdték a gyermekek, majd vacsora után a fiatalok, este 9 óra után a felnőttek, többnyire házasemberek.
A karácsonyi játékok legrégibb rétegét a latin nyelvű liturgikus játékok képviselik, amelyek a XI. századtól kezdve az istentisztelet részét képezték. A XVII-XVIII. században főként iskolások és laikus vallásos társaságok előadásairól szólnak a tudósítások. A XIX. századtól a betlehemezés két fő formáját ismerjük: az élő szereplőkkel (pásztorjáték) és a bábokkal előadott (bábtáncoltató) karácsonyi játékot. A jó-rossz, szegény-gazdag ellentét igen egyszerű, szemléletes formában mutatkozik meg a játékokban. A tréfát a pásztorok szolgáltatják, akik félreértik az angyal latin szavát. Tudatlanok, de jószívűek, és csekély javaikból szívesen adakoznak. A betlehemezést szintúgy, mint másféle színjátékos szokásokat adománykérő formulák zárják le.
A betlehemes játékok mellett ismerünk más, helyi elterjedésű paraszti misztériumokat és moralitásokat is. Ilyen volt pl. a Paradicsom-játék, amely Ádám-Éva napján a bűnbeesés történetét adta elő.
Főként katolikus vidékeken volt divat a karácsonyi asztal készítése (pl. Somogy megyében szénát borítottak az asztalra, és a sarkaira különböző tárgyakat: fésűt, kaszakövet, kést raktak, majd asztalkendővel letakarták).
Az ország sok részében karácsony böjtjén a csordás egy csomó vesszővel végigjárta azokat a házakat, ahol tehenet tartottak. A gazdaasszony annyi vesszőt húzott ki a csomóból, ahány tehén a háznál volt, és megcsapkodta a csordás lába szárát.
Angyali vigasság
Különböző korcsoportok jártak köszönteni: délben kezdték a gyermekek, majd vacsora után a fiatalok, este 9 óra után a felnőttek, többnyire házasemberek. A pásztorok külön csoportban jártak, nagy lármázás közepette: ostort pattogtattak, dudáltak, kolompoltak, kürtöltek. A fiúgyermekek több vidéken csörgős botokat vittek magukkal. Újabban sok helyütt már csak a cigányok járnak alamizsnagyűjtés céljából.
Az adományok régebben inkább ennivalóból álltak: a gyermekek tarisznyájukban elvitték (dió, alma, mogyoró stb.), a felnőtteket megvendégelték. A Zobor-vidéken parázsolni, szerencsézni jártak, a következő köszöntőt mondva: „Hogy mulathassunk Krisztus Urunk születése napján, több jóval, kevesebb búval, adjon Isten gazdának bort, búzát bőven, gazdasszonynak tyúkot, ludat bőven, országunkba csendes békességet, ha meghalunk, léleküdvösséget, legényeknek, lányoknak egy-egy szép mátkát, gyerekeknek egy-egy marok vesszőt.”
A székely legények karácsony este a lányokat köszöntötték. Közülük kettő katonaruhába öltözött, akik minden háznál elmondták egymásnak felelgető tréfás verseiket, s ezután valamelyikük a házbeli lánnyal a muzsikások zenéjére táncolt.
A legényeket megvendégelték, a lány pedig pénzt adott a másnapi mulatság költségeire.
A köszöntés alkalmával énekelt karácsonyi énekek közül a legrégibbek közé tartozik a „Csordapásztorok...” kezdetű, első ismert alakja a Cantus Catholici-ben (1651); ismertebbek még: „Betlehem, betlehem a te határidba...” (Cantus Catholici, 1651); „Mennyből jövök hozzátok...” (Cantus Catholici, 1651); „Mennyből az angyal...” (Herschmann István énekeskönyve, 1767–68); „Pásztorok kellyünk fel...” (Koncz-kézirat, 1771).
Emellett számos népi, ill. félnépi vagy tanítók, kántorok által írt vers és ének volt ismeretes. Általában az egy falun belül kántáló, köszöntő csapatok repertoárja is különböző. Jókívánságokat tolmácsoló versek, adománygyűjtő formulák, sőt tréfás versek és dalok is kapcsolódhatnak még hozzá. 
