Átvitt és szó szerinti értelemben egyaránt új megvilágításba került Raffaello mesterműve, A nagyherceg Madonnája.
Arturo Carlo Quintavalle művészettörténész a Corriere della Sera című napilapban úgy fogalmazott, hogy a firenzei Pitti palotában őrzött festmény röntgensugaras átvilágítása újraírta az itáliai művészet történelmének egyik jelentős fejezetét, de legalábbis három generáció óta kutatott talányra adott választ.
A művészettörténészi szakma a 19. század eleje óta igyekszik megfejteni, miért került éjfekete háttér A nagyherceg Madonnája (Madonna del Granduca) néven ismert festményen a gyermekét karján tartó Szűz Mária mögé. A Raffaello által 1505 és 1507 között festett, és hasonló jelenetet ábrázoló valamennyi másik képen a Leonardót idéző tájkép díszíti a hátteret. Quintavalle többek között a berlini Staatliche Museen képtárában őrzött Madonna Terranuova és az Uffizi-képtárban látható Madonna a stigliccel című festményt említette.
Az Opificio delle Pietre Dure firenzei restaurálási központ laboratóriumában előtűnt az, amit Raffaello eredetileg festett az alakok mögé: egy szoba belseje, egy balkon párkánya, mögötte tájkép körvonalaival. Feketével a 17. században fedték le, talán a reneszánsz eredeti megrongálódása miatt. Erre utalna az is, hogy a festményhez használt fatábla rövidebbnek tűnik, talán később levágtak belőle egy darabot. Az egyelőre nem dőlt el, mi legyen a fekete háttérrel, meghagyják, vagy restaurálják Raffaello eredeti hátterét.
Forrás: MTI
