Cziffra György, a világhírű zongoravirtuóz, az egyik legjelentősebb és világszerte legismertebb magyar komolyzenei előadóművész 17 évvel ezelőtt hunyt el.

Cziffra György (Budapest, 1921. november 5. – Párizs, 1994. január 17.) csodagyermekként indult az angyalföldi feneketlen nyomorból, roma zenész családból. Édesapja tanította zongorázni, aki hegedűművész volt. Ötéves korában szerepelt először nyilvánosan, hogy improvizációival pénzt keressen családjának egy cirkuszban.
Dohnányi Ernő jóvoltából került 8 éves korában a Zeneakadémiára. Tizenhárom évesen már számtalan sikeres koncertkörutat tett Skandináviában és a Benelux-államokban, valamint Magyarországon.
Hiába volt azonban ragyogó tehetség, az előkelő művészvilág nehezen fogadta be. Lokálokban lépett föl, míg 1942-ben behívták katonának. Szovjet fogságba került, többször megszökött. Három év múlva szerelték le és ismét a pesti éjszakák zongoristája lett. 1947-től tanulmányait Ferenczi György tanítványaként folytatta. (Kapcsolatukra jellemző, hogy Cziffra György első párizsi előadói jövedelméből egy Renault Caravelle autóval ajándékozta meg mesterét, mely akkoriban a budapesti Szent István park egyetlen magánautója volt.)
Ahogy a II. világháború előtt, a Rákosi-korszakban is sokáig a pesti éjszakák zongoravirtuóza volt. Bárokban muzsikált (Savoy, Dunakorzó, Arizona stb.), s a pesti művész- és sportolóvilág lokálról lokálra követte (például Vásáry Tamás, Puskás Ferenc). Mezei Mária színésznő nemes egyszerűséggel „zongoracsodának” nevezte.
Elhatározta, hogy külföldön próbál szerencsét. 1950-ben feleségével és kisfiával együtt egy oldalkocsis motorkerékpáron utazva megpróbált disszidálni, de az ÁVH elfogta és fizikai bántalmazások után egy kényszermunka-táborban kőtömböket hordattak az érzékeny kezű művésszel.
A folytatásoz >>
Forrás: Mi van ma?