Február 1-én a Kolibri Gyermek- és Ifjúsági Színház A gyáva című befogadott előadással bővíti színházi nevelési programját.

A kábítószer-függők írásai alapján a középiskolásoknak készült, osztályteremben is előadható drámát Kovács Krisztián és Scherer Péter főszereplésével a Kolibri Pincében mutatják be.



„Ültem egy padon a szigeten betekert a pók, odakötözött a padhoz, nem bírtam szabadulni. Szemben a villanydróton meg hógolyók voltak feltéve, és egyenként estek le sorban, és megálltak a levegőben. És közben meg megfagyott a víz, és jött fel a lábamon a fagyott víz, egészen a mellkasomig. És ki volt írva, a ködbe, hogy »Game over!«”

Az előadás valójában egy drogfüggő fiú monológja, amit saját apjával való beszélgetése meg-megszakít. A fiút Kovács Krisztián, az apát Scherer Péter játssza – ő a rendezője is a produkciónak, ami egyetlen térben játszódik, ám az alig egyórás játékidő alatt több évet ölel fel. Az előadás kábítószer-élvezők különböző dokumentumainak, írásainak – többek között Gáll Szabolcs Balázs Száraz létünk fekete napjai című könyvének –, valamint az alkotók (Kovács Krisztián, Scherer Péter, Gyulay Eszter és Surányi Judit) jegyzeteinek egybedolgozásával készült el.



„A saját eseteinket, sztorijainkat tettük bele, tulajdonképpen mindaz, ami elhangzik, valóban megtörtént – csak éppen teljesen másként, a történeteket az adott szituáció kontextusához igazítottuk. A felhasznált részleteket átszűrtük saját magunkon, így egy igen izgalmas váz jött létre” – meséli Scherer Péter. „Az, hogy velünk megesett történeteken keresztül hozunk létre egy teljesen más cselekményt, személyes hitelt ad a látottaknak” – mondja. Hozzáteszi: a szöveg egy része teret hagy az improvizációra, a nézőkkel való kapcsolattartásra, egy része viszont nagyon erősen kötött, mégis: az egész mintha ott és akkor születne.

„És van elvonás és van hidegrázás és hátfájás és fogfájás és fejfájás és a lábad fáj és minden fáj, aztán van drogambulancia, van rivotril, van depridol, meg recept, meg altató, meg nyugtató, ez megnyugtató… És nincs pénz, nincs kocsi, nincs ruha, nincs nő, nincs nyár, nincs telefon, nincs lakás és nincs lélegzet, nincs pihenés, nincs megállás és nincs segítség, és nincs esély és nincs isten sem ember, és nincs anya és nincs apa és nincs remény és nincs testvér, és nincs holnap…”

A kötetlen térigényű, osztályterem-színházként is játszható előadást december 3-án vitték először középiskolás közegbe. Élénk párbeszéd alakult ki utána, szenvedélyekről és családról. Ahogy az előadás létrejöttét, úgy az azt követő vitát is segíti drogprevencióval foglalkozó addiktológus szakember. Az alkotók az előadás után beszélgetni szeretnének a gyerekekkel arról, mit is láttak. A visszajelzések alapján akár formabontó, és a gyerekeket valóban lekötő drogprevenciós foglalkozásként is működik a produkció. „Szeretnénk minél több helyen megmutatni, akár szokatlan helyszíneken is” – mondják a színészek, hozzátéve: keresnek olyan tereket, ahol új és újabb oldalról tud megmutatkozni Krisztián története.