Yann Martel, a Pi élete című bestseller szerzője befejezte 2007 óta tartó egyszemélyes hadjáratát a kanadai kultúra megmentéséért.

Martel 2002-ben nyerte meg a Booker díjat az állatok és gyerek szereplőkkel teli, jó sok hittel és reménnyel átitatott regényéért, mely a Pi élete címet viseli. Az értelmiségi családból származó férfi 27 éves korától kezdve az írásból él és a Saskatchewan Egyetemen végzi kutatásait a következő novelláihoz.

2007 áprilisában kezdte el igen különös civil mozgalmát, amely keretei között minden második hétfőn egy könyvet küldött Stephen Harpernek, a kanadai miniszterelnöknek. A könyvhöz minden alkalommal egy levelet csatolt, amiben szeretettel ajánlja azt olvasásra az államfőnek. Az ajánlókat és az azokra kapott válaszokat a, Mit olvas Stephen Harper című blogon publikálta. Állítása szerint személyesen Harper sosem méltatta válaszra.

Martel azonban ezen a héten véget ennek a négy éve tartó szélmalomharcnak. Az író belátja, hogy valójában semmilyen eredményt nem ért el. „Belefáradtam, hogy a könyveket használjam politikai fegyverként. A könyvek túl értékesek ahhoz, hogy ilyen célra használjuk őket hosszútávon.”

Az akcióval Martel a kanadai kultúra fontosságára szerette volna felhívni az államférfi figyelmét. Mint többször elmondta, a kultúra fontosabb az üzletnél, hiszen a könyvek, festmények, zenék maradandóak. A író meggyőződése, hogy giga vállalatokkal nem lehet örökkévalót alkotni, és a művészet az egyetlen út arra, hogy az ember valami felejthetetlent, fontosat hagyjon maga mögött.

Az utolsó ajánló egy színdarab volt a libanoni születésű, Wajdi Mouawad tollából. A megrázó történet két testvérről,- akik anyjuk halála után fedezik fel a múltban rejlő titkokat, a szeretett anyával kapcsolatban-, sok rangos díjat megnyert és több kontinensen is bemutatásra került.

Ez volt a blog utolsó bejegyzése, amelyhez Martel még ennyit tett hozzá: „Egy jó erős pontot akartam tenni a végére.”