Fából készült, düledező, romos Nagy Fal szakaszt azonosítottak be a régészek Kína észak-keleti részén Laoning tartományban.

A felfedezéssel azt a tévhitet oszlatják el a szakemberek, hogy a Nagy Fal építéséhez alapvetően vagy követ, vagy téglákat használtak. A fűzfakerítések, amelyekre Tantung (Dandong) város hegyes területein bukkantak, megerősíteni látszanak azt az ősi iratokból származtatott feltételezést, miszerint létezett fából készült Nagy Fal is - derül ki a helyi kulturális és térképészeti hivatal közös jelentéséből.

A fűzfakerítések a tölgyből készült alapfalra kerültek a Csing-dinasztia (1636-1919) időszakában, miután a faszerkezet elkorhadt, összeomlott - állítják a tudósok.

Történelmi feljegyzésekből arra következtetnek, hogy maguk a tölgy alapok még a Ming-dinasztiában (1368-1644) épültek, amikor a betolakodók elleni védelem falait kőből, egyes részeit pedig sárból és fából alkották meg.
A Nagy Falat eredetileg az időszámításunk előtt 475-206 közötti időszakban építették az északi nomád törzsek megállítására. Az évszázadok során megközelítően 9000 kilométer hosszúságúra nyúlt kanyargó, bástyákkal tűzdelt építmény lényegében a későbbi dinasztiák folytatódó hozzájárulásának az eredménye.

A ma viszonylag épségben látható és turisták által látogatott Nagy Fal a Ming dinasztia idején épült. Liaoning tartományból indul és a Gobi sivatag homokjában vész el. Hossza 7 ezer 300 kilométer.

A Nagy Fal teljes hosszának körülbelül az egyharmadát pusztította már el a természet, de Belső-Mongóliában - ahol 15 ezer kilométeren húzódik - vissza-visszatérő gond, hogy bányászok, építőmunkások, építőanyagot gyűjtő falusiak megrongálják az ország legismertebb szimbólumát.

A régészeti feltárások nyomán születő hírekből mind inkább kiderül: az 1987 óta a világörökség részét képező Nagy Falnak még mindig "nincs vége".

Forrás: MTI