Ezt a nők többsége ismeri, a pasik meg csak röhögnek rajta. Vajon milyen lehet a legújabb hollywoodi film, mely a szerelem-szex-kötődés témakörét járja körül?

Röviden és velősen: rossz. Hiába Natalie Portman – akit ugye pont most jelöltek Oscarra a Fekete Hattyúban nyújtott alakításáért – és Ashton Kutcher, akik mindketten jól csengő nevek, hiába a már klasszikusnak számító forgatökönyv, és a beleölt 25 millió dollár.



A film alapsztorija nem rejt sok csodát: Emma (Natalie Portman) és Adam (Ashton Kutcher) egy nyári tinitáborban találkoznak, elcsattan egy csók, majd elválnak útjaik. Később egy campusbulin futnak össze, ahol kiderül, Emma egy munkamániás orvostanhallgató, aki kizárólag szexpartnert keres, Adam pedig egy érzelmes egyetemista.

Megállapodnak: addig lesznek szex-társak, míg egyik bele nem szeret a másikba. Nehogy mán érezni kelljen valamit, mert azzal csak a gond van. Hamarjában szexisnek vélt jelenetek követik egymást, kórházban, szobában, WC-ben, és bárhol, ahol van legalább 1 nm-nyi hely két test számára. Aztán persze bekövetkezik a szakítás, ami megdöbbentő módon mindkét felet megviseli.

Az, hogy másnap Emma meghívja Adamot, hogy csináljanak együtt egy „dolgot”, és a következő képen Adam sárga University of Michigan kapucnis pólóban áll egy temetésen, csak az első a megdöbbentő ötletek sorában.

Előkerül itt még gazdag és menő apuka, aki lenyúlja a fia csaját, készül mensi-CD Sunday, bloody Sunday zenével, és természetesen – mint mindig – van nagyon helyes, de meleg barát is.

Ha ezt a filmet nézzük, nem igazán érthető, hogyan jelölhették Oscarra Portmant, mert annyira jellegtelen és eladhatatlan mint fiatal orvos, de még mint szexdémon se hozza azt, amit várnánk tőle. Ehhez képest Kutcher legalább megpróbál úgy csinálni, mintha... Időnként sikerül is neki.

A filmet sikerült 108 percesre vágni – nem irigylem a vágót érte –, és egyedül a morbid humor az ami életre kelti, vagy legalábbis felállítja tetszhalott állapotából.