Ma 46 éve halt meg a népszerű amerikai zenész, a kivételesen szép, bársonyos hangú énekes és zongorista Nat King Cole, aki művész énekesek tucatjainak volt a példaképe, köztük a tucatnak nem nevezhető Ray Charlesnak.
Bár a klasszikus zenével kezdte, egészen fiatalon a jazz és a blues is meghatározóvá vált életében. Kis ideig Chicagóban zenélt, majd New Yorkba kerülve a Broadwayn kapta első profi szerződését. Itt sem volt sokáig nyugta, Los Angelesbe költözött, ahol klubzenészként kereste kenyerét. 1936-tól együttest vezetett, a következő évben saját triót alapított, amelyben Oscar Moore gitározott és Wesley Prince bőgőzött.
(A trió hangszerbeosztása inspirálóan hatott Art Tatumra, aki 1943-ban ennek mintájára hozta létre saját trióját, s Oscar Peterson és Ahmad Jamal is követte példájukat az ’50-es években.)
A 40-es és az 50-es évtized Nat King Cole életének és pályájának legszebb időszaka volt. A jazz volt első számú szerelme. 1942-ben Lester Younggal négy kiemelkedő számot rögzítettek hanglemezre, az Indianát, a Body and Soult, az I can’t get started-ot és a Tea for Two-t.
1943-ban énekelte Cole a Straighten up and fly right című dalát, ami hamarosan nemzeti slágerré vált.
A Nature Boy és a Mona Lisa az USA slágerlistáján az első helyre került.
1956-ban heti show-műsort vezetett a televízióban, 1965-ig világszerte turnézott – klubok, színházak és koncerttermek ünnepelt fellépője volt. Hihetetlen zenei tehetsége és magával ragadó színpadi jelenléte mellett szofisztikált öltözködési stílusa is magával ragadta a tömegeket. Úgy öltözött, mint egy gentleman, nagyon érzékenyen ügyelt megjelenésére, odafigyelt a részletekre.
Filmekben is szerepelt, mint például 1958-ban a St. Louis Blues-ban, 1965-ben a Cat Ballou-ban.
Folytatáshozz KATT!
Forrás: Mi van ma?
