Joel és Ethan Coen legújabb filmjükkel a western mítoszába lehelnek egészen új életet.

Charles Portis A félszemű című kisregényének adaptációjával nem először találkozik a westernkedvelő közönség: 1969-ben elkészült első filmváltozata, John Wayne-nel a főszerepben. Az alakítás meghozta a színész számára első és egyben egyetlen Oscar-díját.

A Coen fivérek új verziójában a félszemű békebírót Jeff Bridges játssza, őt béreli fel a tizennégy éves Mattie Ross (Hailee Steinfeld), hogy felkutassa és bíróság elé állítsa az álnok Tom Chaney-t (Josh Brolin), apja gyilkosát. Chaney-t már egy texasi határvadász is üldözi, La Boeuf (Matt Damon), így hárman indulnak az indiánok földjére, hogy elkapják a bandát, amihez a gyilkos csatlakozott.

A Coen tesók előszeretettel játszanak a műfajokkal, meghagyják azok alapvető alkotóelemeit és jellemzőit, de valahogy mégis úgy használják azokat, hogy a feje tetejére álljon az egész. A western narratív struktúrái szerint a városba belovagoló ismeretlen magányos hősről kiderül, hogy különleges képességeivel csak ő tud a bajba jutott, banditák által fenyegetett társadalmon segíteni.



A társadalom pedig szépen lassan elfogadja, ő azonban mégis lemond erről a megbecsülésről, a különleges pozícióról, és ellovagol a naplementébe. A klasszikus western a hatvanas évektől átalakulóban volt, megjelentek revizionista alakzatai, ahol a hős korántsem pozitív karakter, morális értékei egyre inkább eltűnnek, megmutatva azt, hogy az ábrázolt világ korántsem olyan jó, mint amilyennek hisszük. A nőalak is megváltozik, a kezdetben tiszta tanítónőt párjául választó hős rávilágít arra, hogy a romlott társadalomban még a látszólag erkölcsös nők is tisztátalanok.

Coenék 2011-es filmjében Rooster Cogburn személyében megtalálhatjuk ezt a lecsúszott, nem igazán a törvényt képviselő alakot, akit leginkább a pénz és a szesz motivál a bajba jutott kislány helyett. Előbb lő, aztán igazságot szolgáltat, és talán sosem kérdez.

De nem is ő  az igazi főszereplő, hanem Mattie, az ő elbeszéléséből ismerjük meg a történetet, és ő az, aki úgy változtatja meg maga körül a világot, hogy közben maga is megváltozik. Már önmagában az is nagy szó, hogy nőnemű a főhős, ezt kiegészíti, ráadásul egy tizennégy éves kislányról van szó, aki a városba érkezve, közvetlenül vagy közvetve megmenti a társadalmat egy bűnbandától, és közben két útitársának is egészen új perspektívát nyújt az élethez.

A western összes eleme fellelhető a filmben, a jó és a rossz szembenállása, a társadalmonbelüliség, illetve -kívüliség, az erős és a gyenge szembekerülése és a vadon meg a civilizáció ellentéte, de egy kicsit másképp, mint ahogyan az a klasszikusoknál megfigyelhető. Így a film kicsit olyan, mint Mátyás király és az okos lány története - aki hozott ajándékot, meg nem is…

De nem csak ebben rejlik a film zsenialitása, hanem abban a humorral átitatott társadalomkritikában, amely a kritika mellett egyszerre meg is érti szereplőit, hátba is veregeti őket, lám úgy fogadunk el titeket, ahogy vagytok. A néhol groteszkbe hajló kaland univerzálissá válik, egy morális példázattá, amely bármely kor bármely szülöttére értelmezhető.

Egyébként Mattie Ross teszi olyan varázslatossá a filmet, általa beléphetünk egy másik világba, éles nyelvét, bátorságát, kíváncsiságát és határozottságát bármelyik felnőtt megirigyelné. A kislány, és a hatására megváltozó két férfi kalandjai beszippantják a nézőt és teljesen ámulatba ejtik. Coenék ismét maradandót alkottak.