Mi tagadás megfeledkeztem a történelmi esemény évfordulójáról. Ahogyan Erdély szerte megfeledkeztek. Cak most jutott eszembe, amikor olvasom a Szabadságban, a február 18.-i lapszámban, hogy januárban kilencvenedik évfordulóját töltötte a Kiáltó Szó, Kós Károly kiáltványa. Ma is ugyanolyan időszerű, mint kilencven évvel ezelőtt:
Íme:
Amit ma a magunk számára kérünk, amiért holnap harcba szállunk, és holnapután talán már szenvedünk is, de amit hitünk szerint végre is kivívunk, azt fogják kérni, azért fognak harcolni, szenvedni, és azt fogják kivívni maguknak szász és román erdélyi nemzettestvéreink is.
Nyíltan és bátran kiáltom ki ezt a végső célunkat. Minden hátsó gondolat nélkül, őszintén. És hiszem, hogy ott lappang ez az akarás mindnyájunk lelkében, akik tisztán igyekszünk látni új helyzetünkben az új célt.
Mert mi, magyarok megsemmisülhetünk — bár ez nem valószínű —, és eltűnhetik Erdély földjéről a szász is, de élni fog akkor is Erdély, mert geográfiai egyéniség, gazdasági egyéniség, históriai szükségesség.
Nyíltan és bátran kiáltom a velünk megnagyobbodott Romániának: mi, magyar fajú, magyar hitű és magyar nyelvű polgárai Romániának nemzeti autonómiát akarunk, aminek birtokában bennünk Nagy-Románia megbízható polgárságot fog nyerni.
Alkudozni nem fogunk. Elég erősnek érezzük magunkat, hogy nyíltan és őszintén beszéljünk, és kijelentett alapon szilárdan megálljunk.
Kétmillió állampolgár biztos támogatása, avagy ellenséges indulata nem lehet közömbös egy sokkal erősebb, konszolidáltabb, gazdagabb államra nézve sem, mint Románia.”
Kétmillió magyar akkor sem volt Erdélyben, most sincs. De a másfél milliós közösség is erős, nem lehet csupán – divatos szóval szólva – könnyen elérhető, áthjvható humánerőforrás. Az erdélyi magyarság sajátos értéke az összmagyarságnak, és azzá válhat az eljövendő interkulturális, modern Romániának is.
Amiért elhallhagatták Kós kiáltványának évfordulóját, ellentétben Trianon évfordulóival, talán azok a nyugtalanító kérdések, amelyek megfogalmazódnak az ilyen, ma eretneknek számító felvetéseire:
„A régi Magyarország nincs többé a számunkra; de Erdély, Ardeal, Siebenbürgen, Transsylvania, vagy bármi nyelven nevezte és nevezi a világ: feltámadt és van, aminthogy volt akkor is, amikor azt hittük mi magunk, mert akartuk hinni, hogy nincs, és csak Magyarország van. Akkor is volt, de most is van, és akárhogyan is akarja akármilyen akarat, lesz örökkön-örökké!”
A Kiáltó Szó üzenete határon innen és túlra: őrizzük meg Erdélyt! Mert Kós Károly bizakodó kijelentése kilencven év múltán már nem evidencia. Szászok, svábok, zsidók már nincsenek, a háromnyelvű Transsylvania kétnyelvűvé vált, és a magyar nyelv is romlásnak indult.
Túl sok az indulatszó…
Forrás: Beol
