Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
Abroncsok

Abroncsok

Kultúrpart a szerző friss bejegyzései 2011. 02. 26.
A zene, amely felforgatta a világot
2026-11-19 23:36:14

„Volt egyszer egy 20. század…” A késő romantika gazdag hangzásvilága és a modern zene merész

Liszt Ferenc, Cziffra György, Balázs János: Minőség és önzetlen segítség
2026-11-12 22:59:11

Három telt házas koncert, több mint 2500 néző, elementáris közönségsiker és egy nemes ügy szolgálata –

Kurtág nemzetközi ősbemutató
2026-10-08 19:51:25

Élőben közvetíti a brit Gramophone és a Duna a Concerto Budapest október 11-i Kurtág-estjét a Zeneakadémia

Hétvégén találkozzunk Tállyán!
2026-09-18 01:49:19

Koncertek, színház, bor- és gasztro programok, futás, evezés, bányalátogatás, túrák, várják szeptember

további bejegyzések a szerzőtől »

„Hogyan viseled el önmagadat
amikor közös zárkában vagytok?”



Nagyváros

A mai napon nem lehetett játszani. Nem voltak megjátszatlan órák, percek. Minden a múltban. A múlt pedig beleerjed a mába. Savanyú, maró égetése továbbcsúszik, le a tárt torok mélyére. Ezerfejű szörnye a gyötrődésnek.
Lehullt virágszirmok fölött zokogó méhek. Körtáncot járó Jézuskák a sebtapaszok labirintusában.
Hogy mennyit lehetett ebből beszúrni egy hamvas telefonkagylóba?!
Fehér lapon igék, fehér éjszakában számtalan fehér éjszillánk, a vörös mohóságban megannyi vörös – emberi – mohóság.
Barázdák a föld alatt suhanó arcokon. Röpke mozdulat, újabb kiszálló. Dervistánc. Az én kiszállok látszólagos nyugalmába beleketyeg az elkerítettség pontos időmérő eszköze.
Az ajtók mindig ugyanott záródnak. A látókörben. A látókörök mindig ugyanott záródnak. A csukódó ajtókban…
És a csúcsokról szarkasztikusan mosolyog le a talapzat!

Út
Abroncsokat a Földnek. A csendbe sikló sínkígyók magányba való párosodása továbbítja a holt dobozok lüktető húsgöngyölegeit. Az üvegpiszok áttörése megannyi gigantikus vaspiramist nemz, jéglelkében ostoba, kolduló, kis lélekmanókkal. Késpenge. Hófehér élén meggyőzően vöröslik tudati kettészakadásunk vére. Hangok, buborékok, apokaliptikus szóaberrációk az időhöz, az örök bálványhoz. A cserepek soha nem köszönnek vissza. Széthullásuk belecsörömpöl a feledésbe, a tó tükrén két-három töréskörrel. Miértek és hogyantovábbok lüktetésére hűvös, borogató molekulák simulnak, míg az öntőminta változatlan.
Újabb és újabb eszmélések, a sűrű hajból kirázott álmok, bölcsők, koboldok, szögek és keresztek. Ölünkben sziklák, havas sapkájukat simító felhasadt felhőtenyerekkel. Már tulajdon! Váltságdíja nem a klasszikus ~INRI~; valami, ami még egyetemesebb: az abroncsolás ösztöne…
Az utolsó eszmélés, nem Kocsárd, nem Szárszó. A Bukarest - Sepsiszentgyörgy vérvonal utolsó állomása. Le-, de nem kiszállás. Szállás.

Kisváros
Békésen roppanó léptek a mohó avaron. Köröskörül ölelkező falelkek, karok a harmatnyoszolyán; kéreghasító tompulást vérző holnapok között sétál a hazatérő magány. Hajában a múlt szemcséi, a homlokát beívelő Út alatt csillanó negyedfények. Életük rövid tükrében vajúdó anyák vérét lopva születnek a holtak. Születésük, nemlétező terük beszaladása
- köldökzsinórok a pázsiton -
- zsinórok a földön –
- acélsodronyok a kavicson -
- szögesdrót a szirten…
A kígyó pedig egyre hosszabb – sehol már a hét mérföld. Sehol a Grimmek, a Hauffok, az Andersenek! Megszakadó erek pattogásai, gátak, kapuk, siratófalak – percenként süvít egy tehervonat. Megannyi kis arctalanság, konok egyberobbanás, várakozás. Tompa várakozás. A mozgólépcsők pedig, lábaik üszkösödésén nevetők örökös rab-urai. Az út soha nem rövidül beérkezésbe. Csak mi rövidülünk, még ki tudja, meddig…

„Kattan a kazetta,
fordul az orsó.
Elalszol két szám,
a fiú- és férfikor között.”

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Irodalom Erdély

Ajánlott bejegyzések:

  • Az emberség ünnepe Az emberség ünnepe
  • Vecsei H. Miklós a Zsámbéki Nyári Színházról Vecsei H. Miklós a Zsámbéki Nyári Színházról
  • Erdő van idebenn: Tóth Marcsi az új Margó-díjas Erdő van idebenn: Tóth Marcsi az új Margó-díjas
  • Krasznahorkai László Nobel-díjas író világa Szentendrén – október végéig látható a Minduntalan kiállítás Krasznahorkai László Nobel-díjas író világa Szentendrén – október végéig látható a Minduntalan kiállítás
  • Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat Krasznahorkai László kapta az irodalmi Nobel-díjat

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr217924728

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

Legolvasottabb

  1. Liszt Ferenc, Cziffra György, Balázs János: Minőség és önzetlen segítség
  2. A 10 legütősebb drogos film
  3. Világhírű mű született Molnár Piroska hangjából
  4. Gyász: elhunyt a legendás magyar színésznő
  5. Boribon és Annipanni - az első mese
  6. Az is meghalhat, akit a legjobban szeretünk
  7. JODOKCELLO, a svájci crossover csellista Budapesten
  8. 10 emlékezetes televíziós kvízműsor
  9. Meghalt Lorenzo Odone
  10. Híres libák, akikre büszkék vagyunk

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása