Kazal László (1911 február 27. - 1983 május 10) az egyik legsokoldalúbb művészünk volt. Játszott Ádámot, tartott "szakszerű" borkóstolót, slágereket énekelt, sőt a telefonkönyvet is.
Édesapja a Földművelésügyi Minisztérium hivatalnoka, pénztáros, aki az első világháborúban három esztendei katonai frontszolgálat után nem sokkal, 1917-ben hősi halált halt.
Kazal László hatévesen, Gábor nevű testvérével marad félárvánl. Az édesanya egy kis vendéglőt nyit, a fiúk neveltetésének finanszírozásául. Laci rosszul tanul. "A kereskedelmi második osztályában tizenkét tantárgyból megbuktam. Csak tornából és énekből mentem át. Bánatomban elszegődtem újságkihordónak."
A kereskedelmi iskola II. osztályát követően kimaradt az iskolából. Az újságkihordás fárasztó hajnali felkeléseit, felváltja nappali munkára, és így lesz egy divatkereskedésben kifutófiú. Némi ismeretség segítségével válik borfiúvá, később pincérré a Gellért Szállóban. Ott nem tud megálljt parancsolni heves vérmérsékletének, visszafelesel a főpincérnek, s némi tetlegességet követően elbocsátják. Néhány esztendő múltán beiratkozik Rákosi Szidi színésziskolájába, ahová rendszerességgel jár, a koraesti munkazárást követően.
Alig kezdi el az iskolát, máris színpadra kerül, statisztaként a Király Színházban. A színitanodában 1929-ben végez. A Bethlen téri Színházban kezdi színészi pályáját - majd Miskolcra kerül segédszínésznek. Táncos bonviván szerepeket játszik, de komoly prózai feladaként Az ember tragédiájában Ádám szerepét is megkapja. Egy este szóváltásba kerül az ügyelővel, amely vita verekedéssé fajul, s azonnali hatállyal elbocsátják. A miskolci "esetnek" híre megy, és ez jó időre megpecsételi sorsát, nehezen tud álláshoz jutni a szakmában, bárhova is menne az országban.
Hosszú várakozást követően, elkerül Csongrádra, és az ottani társulat bonvivánja lesz, majd idővel ünnepelt sztárja. Kazal tengernyi darabot tanul be, ezernyi szerepet játszik két esztendő alatt. 1936-ban kerül Budapestre, ahol szerepekre és produkciókra kötődik egy-egy társulathoz.
Pestre kerülése egy véletlen beugrásnak köszönhető. A budapesti Városi Színház, az Én és a kisöcsém darabjában a bonviván megbetegszik, s az ügyelőnek, Réti bácsinak, eszébe jut a heves vérmérsékletű, ámde snájdig és jóhumorú csongrádi fiú, akit ő személyesen is jól ismer. Táviratilag felhívják a szerepre, ahol rövidesen szép sikert arat.
Felkérik a Budai Színkörben is, játssza el a Budapest-Wien című zenés vígjáték címszerepét, Bársony Rózsi és Latabár Kálmán partnereként. Mind a szakma mind a közönség körében elismerést vív ki, ezzel a produkciójával, de talán a miskolci verekedés, kissé halványuló emlékeként színházi szerződés mégsem lesz a dologból.
Folytatáshoz KATT
Forrás: Mi van ma?
