Századik születésnapját ünnepli ma Otakár Vávra cseh filmrendező, forgatókönyvíró, akit a jeles alkalomból Václav Klaus államfő is felköszönt, s Prágában a Moldván tűzijátékot rendeznek tiszteletére.
forrás: tn.nova.cz
Első és utolsó filmje között majdnem nyolc évtized telt el. Egész estét betöltő filmalkotásainak a száma meghaladja az ötvenet. Zsánerük, színvonaluk jelentőségük eltérő. A nagystílű történelmi freskók mellet forgatott intim románcot, népszerű komédiát, tendenciózus háborús filmet is. Több alkotása a cseh filmszakma legjobbjai közé tartozik, s külföldön is sikert aratott.
Vávra először építész akart lenni, azonban rövidesen a filmhez pártolt, de a filmművészeti szakon is csak néhány szemesztert bírt ki. A harmincas évek elején avantgárd kisfilmekkel kezdett, amelyekre azonnal felfigyelt a szakma, majd forgatókönyveket írt. Első játékfilmjét 1936-ban forgatta a híres Hugo Haasszal együtt. Az Átmegy a teve a tű fokán máig is vetített és népszerű komédia.
További alkotásai - a Filozófustörténet és a Szüzesség (Alois Jirásek és Marie Majerová könyvei alapján) vagy a Kutná Hora-i asszonyok - már jelezték, hogy egész életében irodalmi értékekre és kitűnő cseh színészekre fog alapozni. A negyvenes években készített filmjeit - például a Krakatit, Karel Capek regénye alapján - szintén máig vetítik a filmmúzeumok és a televíziók.
A tehetséges filmes az ötvenes években sem veszett el. Akkor született meg a kor sablonos eszméinek megfelelő, de máig is gyakran vetített és közismert huszita trilógiája: Husz János, Jan Zsizska és a Mindenki ellen; ezek a csehszlovák iskolások számára kötelező filmek voltak.
Amikor a hatvanas évek felszabadultabb légkörében megjelent az úgynevezett új csehszlovák film, Vávra ismét új erőre kapott. Az új hullám legjobb filmeseit – például Jirí Menzelnek, Milos Formannak vagy Vera Chytilovának – egyébként Vávra tanította a prágai filmakadémián.
Az 1968-ban készült Boszorkánypert Otakar Vávra és a múlt századi csehszlovák film egyik legjobb alkotásaként jegyzik. A Boszorkányperben Vávra ismét a történelemből merített, az egykori boszorkányperek kísérteties hasonlóságot mutattak a sztálinista perekkel, s jól példázták, hogyan tudja összetörni a korszerű állami masinéria az embert.
Nem véletlen, hogy "prágai tavasz" elfojtása után Vávrának újra bizonyítania kellett szocialista elkötelezettségét. Ennek eredménye egy újabb történelmi trilógia: Az árulás napjai, Szokolovo, Prága felszabadítása – tehát az 1938-as müncheni szerződés napjainak, a szovjetunióbeli csehszlovák hadtest megalakulásának és a csehszlovák főváros szovjet felszabadításának a megfilmesítése. A három filmet ismét kötelezően látogatták az akkori csehszlovák iskolások.
Az 1989-es rendszerváltás után is forgatott, de új tervét – megfilmesíteni Csehszlovákia első elnökének, Tomás Masaryknak az életét – már nem sikerült megvalósítania. Jó filmet készített azonban Jan Ámos Komenskyről, s több dokumentumfilm szerzője.
Otakar Vávra életét és művét nagyon eltérően értékelik. Hívei a cseh és a csehszlovák filmiskola atyjaként, megalakítójaként tisztelik, aki remekül értette a szakmát. Ellenfelei ideológia hajlékonyságát, szerintük "gerinctelenségét" bírálják, aki mindig csak saját ambícióival volt elfoglalva. Életrajzírói szerint Vávra rendkívül művelt és vonzó egyéniség, aki mindig hihetetlen akarattal küzdött céljaiért.
Forrás: MTI
