A vörösgárdistákkal díszített vekkerórától a Mao Ce-tung-idézetekkel hímzett párnahuzatig: a kínai kulturális forradalom hétköznapjaiba nyújt betekintést a bécsi Néprajzi Múzeum egyik időszaki kiállítása.

A tárlat anyagának nagy részét Helmut Opletal osztrák újságíró gyűjteménye alkotja. A Kína-szakértő, az osztrák televízió egykori kínai tudósítója 1973 és 1985 között a Kínai Népköztársaságban tanult és dolgozott újságíróként, így a kulturális forradalom utolsó éveit személyesen is átélte. Opletal egyben a kiállítás kurátora is.

Az 1966 és 1976 közötti időszak egyszerre volt a tömegfelvonulások, a Mao Ce-tungot (Mao Zedong) övező szinte vallásos jellegű személyi kultusz, az egyenlőségen alapuló társadalom utáni vágy, egyúttal a politikai üldözések és felbecsülhetetlen kulturális kincsek elpusztításának időszaka - olvasható a tárlat ismertetőjében. Az 1980-as évek elején a kínai kommunista párt által tévútnak minősített tíz év alatt becslések szerint emberek millióit üldözték, ölték meg vagy zárták táborokba.

A szeptember 19-ig nyitva tartó tárlat ezt a kettősséget érzékelteti. Bemutatja az 1960-as, 1970-es évek Kínájának politikai jelképrendszerét, a politika és a mindennapok kapcsolatát. Helmut Opletal egyúttal azt is hangsúlyozta: célja, hogy ráirányítsa a figyelmet az utópia és a társadalmi realitás viszonyára, legyen az Kínában vagy más autoriter államokban.

A kulturális forradalom Kínájában a politikai propaganda eszközei nemcsak a plakátok és a hirdetmények voltak, de a legkülönfélébb használati tárgyak is. A "nagy kormányostól", Maótól származó idézetek láthatók például kézzel hímzett párnahuzatokon, porcelánedényeken, lemezjátszókon, de fésülködőasztalok tükrein is. A gyerekek ideológiai nevelését könyvek, képregények, játékok biztosították. Ilyen volt például az "imperialisták elleni harcot" a vietnámi háború környezetébe helyező társasjáték.

A gyűjtemény egyik kiemelt darabja egy olyan ébresztőóra, amely jól érzékelteti a politika és a tárgyak kapcsolatát. A vekker számlapján a Mao felhívására alakult Vörös Gárda tagjainak képét festették, s az egyik alak negyedóránként meglengeti Mao írásainak gyűjteményét, a Vörös Könyvet. A fanatizált diákokból álló gárda az egyik főszereplője volt a "forradalom ellenségei" üldözésének, a kommunizmus előtti Kína kulturális kincsei elpusztításának.

Miután terrorcselekményeik, a sok nagyvárosban kialakult anarchiaközeli állapotok végül a gárda feloszlatásához vezettek, Mao utasítására az órát is kivonták a forgalomból. Az 1990-es években azonban a típus ismét megjelent a kereskedelemben, de ezúttal már a "Mao-nosztalgiát" kihasználó élelmes kereskedők látták el a szuvenír-árusokat utánzatokkal és hamisítványokkal.

A kiállítás végül bemutatja azt is, hogyan jelenik meg Mao korának tárgyi kultúrája a turistáknak szánt modern emléktárgyakban és hogyan a maoizmushoz ironikusan viszonyuló modern tervezésben.

Forrás: MTI