A magyar színművészet „rettenetes gyermeke”, a két világháború közti korszak egyik legkedveltebb színművésze Csortos Gyula 128 évvel ezelőtt, 1883. március 3-án született Munkácson.
Diplomájának megszerzése után, 1904-ben egy vándortársulathoz szegődött, s kivételes tehetsége révén hamar főszerepeket kapott. 1904–05-ben Debrecenben, 1905–1907 között Szegeden játszott. Sikerei dacára magányos maradt, társai gőgösnek tartották, és nem is alaptalanul.
1907-ben a Népszínházhoz szerződött, de pár hónap múlva már - dupla gázsival - Beöthy László Magyar Színházának tagja volt. Mivel a zajos sikerekben neki is nagy része volt, mind magasabb gázsit köveelt a magát egy idő után megmakacsoló Beöthytől. Egy csaknem botrányba fulladt előadás után a feldühödött Csortos szerződésszegéssel lett a Vígszínház tagja. Itt lett igazán nagy színész, főként Molnár Ferenc révén, aki kiváló szerepeket írt neki. 1914. július 1-jén Budapesten feleségül vette az akkor alig 15 éve Bamberger Friderikát, 1922-ben elváltak.
Amikor a színház 1919-ben felújította Molnár Liliom című színművét, s a címszerepet Csortos kapta, háromszáznál többször játszotta a ligeti vagányt. 1922-ben a Renaissance Színházhoz szerződött, a háború kitöréséig a főváros szinte valamennyi színházában játszott, 1937-ben lett a Nemzeti Színház örökös tagja.
Számos filmben szerepelt, Székely István 1931-ben rá osztotta a címszerepet a magyar filmtörténet egyik legsikeresebb vígjátékában, a Hyppolit, a lakájban.
Eredetileg német filmnek készült, német színészekkel. A Hunnia Filmstúdiót csak azzal a feltétellel adták ki nekik, ha elkészítik a film magyar változatát is. A német színészekkel felvett film megbukott, itthon a magyar változat óriási siker lett.
Csortos cukorbetegsége a 30-as évek elején jelentkezett, ehhez szívritmus zavar társult, emellett önpusztító életmódot is folytatott, így egyre gyakrabban szorult szanatóriumi kezelésre.
Folytatás itt
Forrás: Mi van ma?
