A Nem beszélek zöldségeket című francia filmet a héten mutatják be a magyar mozik. Jean Becker rendezővel a Marie-Sabine Roger regénye alapján készült új filmjéről beszélgettünk.

Ez a film a hagyományos klasszikus francia filmekhez tartozik. Mit gondol, hogy fogja megállni a helyét az egyre élesedő versenyben a divatos, "multiplexes" filmekkel szemben?

Nem tudom, a világban hányan látták, de Franciaországban
1 250 000 nézője volt már a filmnek. Megvette Amerika, Svájc, Anglia, Magyarország, Belgium is. Ez alapján úgy tűnik, tetszik a forgalmazóknak. Egyébként nem tudom, mit jelent a tradicionális francia film, szerintem egyszerűen filmek vannak, erőszakosak és kevésbé erőszakosak – széles a skála.

Tény, hogy nagyon sok amerikai film készül, ezek körülvesznek bennünket, és egy része durva tartalmat közvetít. Én nem vagyok ezeknek a nézője, de tény, hogy jól működnek. Az én filmem ilyen jellegű helyeken nehezen találja meg a helyét, és mivel sokkal jobban érdekel az alak, mint a forma, ezeket a filmeket én képtelen lennék megcsinálni. Ennek ellenére elismerem, hogy tehetséges rendezők képesek ezt kivitelezni. Nekem egy filmnél fontos, hogy valamiféle érzelem maradjon utána. Ha ez nem teljesül, akkor se a filmet, se a rendezőt nem tudom csodálni. Nekem a film egy egységet jelent, a zene, a látvány, a történet összeadódik. Ha semmi nem marad utána, akkor mi értelme volt az egésznek?

Amikor a szereplőkön gondolkodott, eleve Depardieu jutott eszébe, és rá írta a filmet?

Nem, amikor megírtuk a figurát, sokkal fiatalabb volt, mint Depardieu, de ugyanaz az ügynököm, mint neki. Így az ügynököm megkért, hogy hadd mutathassa meg neki a forgatókönyvet. Én azt mondtam neki, hogy persze, mutassa meg, de a figura húsz évvel fiatalabb, akkor kellett volna eljátszatnia. Depardieu hívott fel, hogy szeretné eljátszani a szerepet, és nehéz ellenállni, ha ő valamit akar.

Szándékos-e, vagy csak a magyar forgalmazó ötlete volt, hogy a „francia Forrest Gump” felirattal reklámozzák a filmet?

A Forrest Gump egy tévedés, de nem szólhatok bele, hogy a forgalmazók mit írnak a plakátokra. Forrest Gump egy autista figura, az én szereplőm nem az. Steinbecknél is hiányzik egy kereke az illetőnek, az én figurám viszont nem buta, csak nem kapott megfelelő oktatást. Nem egy hülye ember, csak tanulatlan. Sokan vannak, akik olyanok, mint ő, nekik is nehézségük van az olvasással, egész életükben elítélik őket, és hátrányt szenvednek attól, hogy nem kapták meg a megfelelő oktatást.

A filmben kitapintható, hogy milyen irodalmi művek gyakoroltak nagy hatást Önre. Ha jól vettem ki, akkor a Pestis Camus-től az egyik ilyen. Ezeket Ön választotta ki, vagy már a regényben is ezek szerepelnek?

A filmben szereplő könyvek a regényből származnak, és a főszereplő reakcióira választották ki őket. A Pestis helyett sokkal inkább a Közönyt választottam volna, de ez van a regényben. Amit Germand olvas a végén, azt már én választottam ki, de a többit nem.

A civil szervezetek nem tűzték zászlójukra a filmet, hogy a funkcionális analfabetizmus ellen harcoljanak?

Sajnos nem, bár itt nem is feltétlenül az analfabetizmusról van szó. Az egyetlen dolog, amit talán a filmem elért, hogy az egyik vetítés végén egy fiatal odajött hozzám, és azt mondta: kedvet kaptam, hogy újra elolvassam a Pestist. Egy 16 éves srác volt. Azt mondtam neki, hogy elolvasni is elegendő, nem kell újraolvasni. Elnevette magát, mert rájött, hogy átláttam rajta, hogy sose olvasta a könyvet. Remélem, létrehoztam annyit, hogy az embereknek újra kedvük legyen olvasni. Ez a lehetőség megvan a filmben. Sajnálom, hogy nem kaptam semmilyen ilyen visszajelzést az analfabetizmussal kapcsolatban, mert ez nem csak Franciaországban probléma, hanem az egész világon növekszik a nem olvasók száma.

Depardieu főszereplővé tételében az is szerepet játszott, hogy ő egy világsztár?

Franciaországban csak úgy készülhet film, ha valamely televíziós csatorna benne van, vagy a Canal+ vagy a France5. Ebben az esetben a France5 vállalta be. Amikor meghallották, hogy Depardieu került bele, akkor azt mondták: „már megint?” Tehát ez nem befolyásolta a döntést. Az elmúlt 10 évben a Depardieu-vel készült filmek 2-10 millió nézőt hoztak.

Lehet, hogy van egy-két filmje, ami után az emberek azt mondják: „megnézem a következő filmjét is”, de nem egy igazi húzónév. Lehet, hogy külföldön igen, de Franciaországban elmúltak ezek az idők. Én nem szerettem volna, hogy ő kerüljön bele, de olyan melegséggel és szeretettel beszélt erről a projektről, annyira meg akarta csinálni, hogy végül beleegyeztem. De ha az ügynököm nem adja oda neki, biztos nem őt látnánk most a vásznon. Ritkán játszik ennyire érzékenyen, mint ebben a filmben.

A magyar filmgyártás gyakorlatilag haldoklik állami támogatás híján, de úgy tűnik Franciaországban rengeteg film készül.

Nálunk egyrészt van az állami támogatás, ami minden filmnek jár, van a jövendő bevétel előlege, melyről a Médiatanács dönt, és vannak bizonyos kvóták, ami alapján kötelezik a francia tévéket, hogy részt vegyenek a gyártásban. Ezt véleményem szerint európai törvénnyé kéne emelni.

A francia filmgyártás ebből a szempontból talán a legjobb helyen áll Európában, ha ez nem lenne, akkor halott lenne a francia filmipar. Egykor az olasz és a spanyol filmgyártás is csodálatos volt, a német most jön fel, angol filmgyártás gyakorlatilag nem létezik. Ez egy igen súlyos probléma, aminek van megoldása, csak törvények kérdése, hogy hogyan támogatjuk a filmeket. Nagyon fontos lenne, hogy ne csak az amerikai filmek legyenek mindenhol jelen, mert a végén mindannyian hot doggal a szánkban fogjuk bámulni az amerikai filmeket.