Felelősségi nyilatkozat. Színház és irodalom. Nem ilyen lovat akarnak.

Ideje volna, hogy a vajdasági magyar újságírásban letisztázzunk néhány kérdést – írja a Magyar Szóban Klemm József, a Vajdasági Magyar Újságíró Egyesület alelnöke. Kezdi talán a legvitatottabbal: Mi is a kisebbségi magyar újságírás sine qua non-ja? A függetlenség? Vagy inkább a felelősség? „Ha választani kell, most is és mindig az utóbbi mellett teszem le a voksot. A felősség alatt pedig először a szakmai felelősséget értem: a minőséghez, a hitelességhez való feltétlen ragaszkodást. De a felelősség alatt értem azt is, hogy a kisebbségi újságírónak minden pillanatban elkötelezetten harcolnia kell nemzeti közösségének érdekeiért. E közösség érdekei, értékei mellett keményen kiálló, a közösségi célok elérése iránti felelősséget vállaló újságíró, újságírás tehát az ideálom. És hadd tegyem hozzá: szerintem a kisebbségi újságíró nem tehet rosszabbat, mint ha a függetlenség eszményét dicsőítve saját nemzeti közösségének érdekeitől próbál meg függetlenedni” – írja az Újvidéki Rádió vezérigazgatója. Rég ismerjük egymást, rég támogatjuk egymást, hogy ezt a korszerűtlen hitet újra és újra megvalljuk.

„Én nagyon is hiszek abban, amit Antonin Artaud mondott, hogy a színház akkor kezdődik, amikor az, amit kifejez, több mint beszélt vagy írott nyelv. Ha csupán a szöveget szajkózzuk, akkor, úgy hiszem, valójában a színház árulójává válunk” – mondja Gavriil Pinte bukaresti rendező Zsehránszky Istvánnak. Az ember tragédiáját színre alkalmazó rendezővel, aki szerint a Bánk bán is román színpadra való, mert olyan, mint egy shakespeare-i mű, az Új Magyar Szóban olvasható interjú. Az elspő mondatának igazságát nem vonom kétségbe. A másodikhoz annyit fűznék hozzá, hogy az író, újságíró is árulást követ el, ha csak szajkóz. Szajkózza a maga vagy a mások igazát.


Vörös T. Balázs Sepsiszentgyörgyön mutatta be A falon túl című, az őrkői cigányokról szóló dokumentumfilmjét. A vetítésről a Háromszék tudósít. Kovászna megye székhelyét a szó szoros értelmében is két részre osztó falon túli roma világban a ló mindenkinek a mindene. Így lovagló, lovat patkoló, táncoltató, s lovasszekéren ócskavasat gyűjtő romáka látunk. Feltűnik az őrkőieket oktató tanító is. Elhangzik, hogy számukra a magyarság a minta. Nekünk kel¬lene párbeszédet kezdeményeznünk velük ― vélekedik Vörös T. Balázs.
Huszonegy évvel ezelőtt Marosvásárhely visszhangozta: Ne féljetek magyarok, megjöttek a cigányok! Ideje, hogy mi, magyarok is viszonozzuk a gesztust. Nem bottal, husánggal, hanem könyvvel, tollal kell segítségükre sietnünk.

Forrás: Beol