Marie Curie-ről tervez filmet forgatni a Kossuth-díjas Mészáros Márta, aki tavaly Chicagóban és Viereggióban is életműdíjat kapott. A rendezőnő a forgatást az őszre tervezi, mert úgy véli, hogy a nyár színei túl fakók.
– Mert egy fantasztikus egyéniség volt, zseni, két Nobel-díjat is kapott: 1903-ban férjével, Pierre Curie-vel, és Henri Becquerellel közösen fizikait, majd 1911-ben a kémiait. És nem igazán akad női zseni a tudományban, pláne a múlt századból. Ráadásul mindenki azt hiszi róla, hogy francia, holott lengyel. Sok konfliktusa volt a franciákkal, halála után fogadták csak el. 1995-ben helyezték el a Pantheonban, nőként ebben is az első volt.
– Az egész életét filmre viszi, vagy annak csak egy részét?
– Ha az egész életét venném alapul, akkor vagy húsz filmet is forgathatnék róla. Nagyon érdekes, szenvedélyes ember volt, két gyereket szült. Idősebb lánya szintén Nobel-díjat kapott. A történet halála előtt játszódik, amikor hazájának ajándékoz egy gramm rádiumot, amely akkor nagyon sok pénzbe került. Akkor már tudja, hogy a rádium nemcsak gyógyít, de öl is, végül őt is a saját felfedezése ölte meg.
– Most, amikor a magyar filmgyártás megszűnt, miből forog majd a film?
– Nemzetközi kooprodukció lesz, a lengyelek adják hozzá a legtöbb támogatást, de lesz benne francia, sőt talán német pénz is. Magyar pénz aligha, reménytelennek tűnik a helyzet. Azért most készül a film, mert 2011. Marie Curie éve, hiszen épp száz éve kapta meg a második Nobel-díját.
– Talán, ha meglátják, hány ország összefogásából készül, a magyar döntéshozók is engedékenyebbek lesznek.
– Magyar filmgyártás jelenleg nem létezik, sőt, úgy tűnik, hogy nagyon nehezen indul be újra. De azért a kooprodukciókról nem kellene lemondani, mert máskülönben elhal minden. Nézzük meg a környező országokat, mindenki kooprodukciókban gondolkodik, csak mi nem. Persze ez nem rendezőkön, producereken múlik, ők szívesen dolgoznának közösen, de pénz nélkül, pénzelosztó rendszer nélkül nem lehet.
– Ön is aláírta azt a nyílt levelet, amelyben a filmesek tiltakoznak a kormány döntései és a kormánybiztos ellen…
– Andy Vajna kormánybiztosnak kommunikálnia kellene a szakmával, azokkal, akik már többször bizonyították tehetségüket. Egy kis ország nemzeti filmgyártását kell kitalálnia, és nem elég kommersz filmekben gondolkodni.
– Ön szerint milyen hatással lesz ez a kényszerszünet a magyar filmesekre?
– Rossz hatással. Nem magam miatt aggódom, én már nem akarok karriert csinálni, és nem ragaszkodom ahhoz sem, hogy magyar filmet forgathassak, hiszen van lehetőségem más országban is filmet készíteni. Ugyanígy nem magáért aggódik Tarr Béla, Jancsó Miklós sem. Viszont ott van a következő két generáció, akik nagyon tehetségesek, tele vannak ötletekkel, kreatív energiákkal. Pálfi Györgynek, Mundruczó Kornélnak, Hajdu Szabolcsnak, Török Ferinek itthon kell filmet csinálnia, és nem külföldön. Más ország örömmel befogadja a tehetségeket, mi lemondunk róluk könnyen.
Bevallom, nem is nagyon értem, mi történt, miért váltják le a magyar filmművészetet. Szerintem a kormány hamis ellenségképet lát, rosszul tette fel a kérdést, és rossz eredményre jutott. Ha azt mondják, kevesebb pénzből kell gazdálkodni az ország anyagi helyzete miatt, szerintem mindenki megértette volna. De nem lehet letiltani a művészetet, az értelmiséget. Ez a Kádáréknak sem ment, hiába tiltották, Jancsó leforgatta a magyar filmművészet egyik legnagyobb művét, a Szegénylegényeket, Makk Károly megcsinálhatta a Szerelem című filmet, én meg a Naplóimat. Ugyanígy lesz most is. A rendezők a saját filmjüket fogják megcsinálni, akármit is akar a hatalom.
– Térjünk vissza az ön filmjeihez. Kéthly Anna után megint a múlt egy nagy formátumú alakját választotta központi szereplőnek. Miért a múltból választ témát? A mai korban nem léteznek ilyen nagy jelentőségű személyiségek?
– Hiába raknának elém egy kitűnő forgatókönyvet mondjuk egy 25–30 éves emberről, nem biztos, hogy vállalkoznék rá. Ezt már a következő generációnak kell megcsinálnia. Én csak arról tudok mesélni, ami velem, körülöttem vagy bennem történt. A mai korról csináljon az filmet, aki teljesen benne van. Csináljanak azok, akiknek meg kell válaszolniuk, miért fogadják el a hazájukat olyannak, amilyen mostanában lett.
Ha fiatal lennék, én erről készítenék filmet, arról, hogy mit jelent magyarnak és ezzel együtt európainak is lenni, miért élünk úgy, mintha még mindig a Kádár-korszak lenne. Rengeteg mindenben konzervatívan gondolkodunk. Itt van például a nők helyzete. Még az arab országokban is sok szempontból szabadabbak a nők, mint nálunk.
– Ezt azért talán túlzás.
– Egyáltalán nem. Magyarországon a társadalom férficentrikus, amit még jobban felerősít az, hogy az élet legtöbb területén még mindig feudálisak a viszonyrendszereink. És persze tehet erről a nők passzivitása, az országra jellemző dekadencia, a szabadosság, erkölcstelenség. Persze az is igaz, hogy a meglévő viszonyainkról a túlélés évszázados technikája tehet, az őszintétlenség. Valahogy Magyarországon minden olyan álságos, álambíciók mozgatnak embereket, álkarriert építenek, álházasságokat kötnek. Még szerencse, hogy tehetséges emberekből viszont sok van.
– Talán épp abból a sok elfojtásból következik ez, amire ön is utal.
– Meglehet.
– Túlzás lenne azt mondani, hogy Kéthly Anna, Marie Curie az ön példaképei?
– Tulajdonképpen azok. Igaz, Kéthlyt csak később fedeztem fel Bibó István írásaiból. Csodálatos egyéniség, aki végig következetes maradt az elveihez. Nem is nagyon tudok hasonló formátumú nőt mondani Magyarországon. Talán Szabó Magda, Nemes Nagy Ágnes vagy Heller Ágnes. Mert ők mernek hangosan gondolkodni, odamondani, ha kell. De biztosan vannak a fiatalabb generációkban is ilyen nők, csak én nem ismerem őket. De ott van például az irodalmi Nobel-díjas Herta Müllerrel vagy a varsói polgármesternő, Hanna Gronkiewicz-Waltz.
– Ön szerint megváltozna a hazai közélet, ha több női politikus lenne?
– Biztosan. Nagyon hiányzik a nők érzékenysége, kompromisszumkészsége a mi társadalmunkból. Vegyük például a német kancellárasszonyt, Angela Merkelt. Hát tudna egy férfi így egyensúlyozni, mint ő, ennyi széttartó érdek között?
Forrás: MTI
