Alexander Graham Bell 1876. Március 7-én szabadalmaztatta találmányát, mely megváltoztatta a telekommunikációt.

Bellt mindig is foglalkoztatta a hang továbbíthatóságának rejtélye, és 1875-ben feltalált egy olyan egyszerű vevőkészüléket, amely képes volt átalakítani az elektromosságot hanggá. Állítólag a végső áttörést egy véletlen hozta meg, kísérletezés közben savat öntött nadrágjára. A kapcsolat létrejött közte és asszisztense között, és elhangzott az első „távközlés“: „Watson, jöjjön kérem. Szükségem van magára.“

Sokak szerint azonban nem Bellt illetné egyedül a dicsőség, mások is dolgoztak a találmányon, mint például az olasz származású amerikai Antonio Meucci, vagy  Elisha Gray fizikus. A különböző szabadalmak végső tulajdonosait mindig támadások érik, hiszen a világ számos pontján folynak általában kísérletek ugyanazzal a találmánnyal kapcsolatban, és csak  gyorsaság vagy leleményesség kérdése, ki jelenti be először az újítást.

Mindenesetre a köztudatba Bell került be mint a telefon atyja, a távolsági kommunikáció pedig egyre fejlődött. Az őstelefon még nem volt az igazi, a hangot alig pár kilométerre továbbította. Gyakorlati alkalmazását csak az Edison által feltalált szénmikrofon tette lehetővé. De eleinte nem is a minőség, sokkal inkább a beszéd ténye volt a lényeg. Az 1876-os philadelphiai világkiállításon mindenki elképedve csodálta a készüléket, ami a brazil II. Pedro császárra például olyan nagy hatást gyakorolt, hogy „Ez beszél“ felkiáltással el is dobta a kezében tartott kagylót.



Mára korántsem vált ki belőlünk ekkora megrökönyödést egy beszélő telefon, sőt, a mobiltelefonok elterjedésével már szinte bárhol bárki elérhető. És míg a mobil előfizetések és a beszélt percek száma egyre nő, addig annak ellenére, hogy egyre több szolgáltató nyújt vezetékes telefonelőfizetést, a lehetőséggel egyre kevesebben élnek. Az internettel pedig a telekommunikáció új dimenzióba lépett, de ettől függetlenül még mind megférnek egymás mellett.