Legutóbbi párizsi látogatásunkkor arra voltunk kíváncsiak, vajon turistaként van-e esélyünk megismerni a város hétköznapjait, belső hangulatát, elkerülve a sztereotipizált képeket.

A párizsi külváros/kertvárosban egy szürke délutánnak is megvan a maga stílusa. Mert Párizsban minden az attitűdről szól. Az ember sosem tudhatja, milyen világ, életérzés várja őt a következő sarkon, vagy akár a zebra túloldalán.

A formák, görbületek és a fény az, amik miatt az ember egyszerűen csak jobban érzi magát Párizsban. A modern fromák nyomasztó jellegét kellemesen enyhítik a girbe-gurba utcák és monumentális terek.

Nyüzsgő terek, éneklő fiatalok, romantikázó tinédzserek egymásba feledkezve élvezik a társasági létet. Esernyő alatt összebújó párok, kávéházi, meghitt beszélgetések. Leleményes bevándorlók kínálják furmányosan portékáikat. Éjszakai gyalogtúra a forgalmasabb terek útba ejtésével (Montmartre-i élmények nélkül azért mégsem lehet hazajönni), úton-útfélen utcazenészekbe botlunk.

Az ellentétek városa. A gigantikus épületek és terek, mellett pár utcával békés, kisvárosi hangulatot idéző negyedekbe botlunk. A hatalmas pörgésből és hömpölygő nagyvárosi létből az ember pillanatok alatt egy nyugodt környezetben találhatja magát, ahol kicsit lerázhatja magáról a város porát.

A meglepetések városa is. A naiv felfedező hol egy csatornafedél fölött melegedő hajléktalanba, hol a legfrisebb divattrendekbe ütközik. Néha egy eldugott éjjel-nappali bagette-árus fogajda széles mosollyal. A lényeg, hogy itt mindig történik valami.

Párizs fogalom. Párizs életérzés. Mikor esik, mikor fúj, mikor hideg van, vagy éppen döglesztő napsütés, Párizs mindig megőrzi a méltóságát.

Többször, több szemmel figyeltem már a várost, de ezek azok a pillanatok, amelyeket Párizsban nap- vagy évszaktól függetlenül bárhol, bármikor megtalálok – otthon nem így van. Talán ezért húz vissza a szívem időről időre.
