„Inségidőkben külhonra tör a horda,
Öreg szabály, talán már Róma óta,
Más faj (vallás, bőrszjn egyre megy)
Kell, hogy bűnbakot áldozzon a csorda.”
A kötetben találom:
„Inségidőkben külhonra tör a horda,
Öreg szabály, talán már Róma óta,
Más faj (vallás, bőrszjn egyre megy)
Kell, hogy bűnbakot áldozzon a csorda.”
Sajtóhír: Egyetlen aláírás hiányzik még, hogy végleg Sepsiszentgyörgyön, a Székely Nemzeti Múzeum gondnokságában maradjon a Gábor Áron által készített, egyetlen fennmaradt háromszéki ágyú.
A negyvennyolcas ereklyét tavaly adta kölcsön Bukarest három hétre. Így tekinthette meg a nagyszámú érdeklődő a Székely Nemzeti Múzeumban az ágyút, amely 15-én több ezres tömeget vonzott Kézdivásárhely főterére. A háromhetes időszakot több alkalommal is meghosszabbította a Székely Nemzeti Múzeum, mert jogos az igény: Gábor Áron egyetlen eredeti ágyúcsövének Székelyföldön a helye! Az Országos Történelmi Múzeum élén időközben igazgatóváltás történt, dr. Ernest Oberländer-Târnoveanu pedig européer értelmiségi, aki hajlandó beleegyezni, hogy az ágyúcső maradjon a Székely Nemzeti Múzeumba, ne kerüljön vissza Bukarestbe, ahol a múzeumi alkalmazottak tavaly márciusban így búcsúztak tőle: „Végre ettől is megszabadultunk!” Noha értékét 250 ezer új lejben szabták meg az ítészek. A pénzben kifejezhető értékénél is nagyobb érték számunkra Gábor Áron példája. Ő nem várta ölbe tett kézzel, hogy egy felsőbb hatalom, a kormány teljesítse vállalt, de be nem váltott kötelességét. Gábor Áron nem ígért, hanem dolgozott. Ma is szükség van Gábor Áronokra, akik látják a szükséget, s akik amikor így szólnak: lesz munkahely, lesz kórház, lesz út, lesz kultúrház, lesz iskola, lesz könyv, lesz sajtó, teljes meggyőződéssel jelenthetik ki, mert mindez a közösség javára már készen áll.
A meg nem alapozott tervek ma is csak hiú ábrándok, az ígérgetés pedig mindössze puskapor puffogtatás, látványos ámbátor haszontalan tüzijáték…
Forrás: Beol
