Illényi Katica varázslata hegedűvel és zongorával.

…Amikor a közönség annyira közel van, hogy intim hangulata miatt különlegesen érzékelhetővé, szinte tapinthatóvá teszi a művészt, a lelkét. Ahol nincs zenekar, csupán egy szál zongora és a hegedű, ami most nem főszereplője a darabnak.

Mert  főszereplője az előadó, aki végre betekintést enged  a privát életébe. Vagy  legalábbis az illúzióját megteremti, hogy elhiggyük és részt vegyünk egy olyan történetben, ami velünk is megesett már sokszor, nekünk is fájt vagy elvarázsolt, majd lila ködként borult ránk, de elkerülhetetlenül utolért, mert talán ez a természet rendje.

És ez a SZERELEM, amiről sokféleképpen lehet mesélni, dalban, prózában, hangszeren. Vagy lehet egyszerre is, mint IIlényi Katica, aki egy hegedűdarab sorvégein elmeséli, mit mond a hölgy, és mit gondol a  férfi. Majd eljátssza, és elhisszük neki, hogy a zene nem más, mint az emberi  párbeszéd egy másfajta kifejezője.  Majd új sor jön a hegedűn és a végén folytatódik a mese, elbújtatva a hegedűirodalom gyöngyszemei, Karády Katalin, Mezei Mária és Edit Piaf dalai közé.

Ez az est ettől különleges, hisz bepillantást enged valahová, ami diszkréciót követel, mert kitárulkozik, s nem is tudjuk már, mi a valóság, mi az, ami vele, és mi az, ami velünk történt meg. A művek hallgatása közben, az elénekelt dalok közé ágyazva ismét átélhetjük érzelmi viharainkat, a torokszorító emlékezést, könnycseppeket, boldogságot és a mindent felszabadító nevetést. A tánc, a közös éneklés a közönséggel magától értetődik, mert hiszen már nem is mesél, hanem csak  felidézi azt, ahogy volt akkor, amikor, és ahogy lesz majd megint, és megint, vele és velem.........


Illényi Katica koncertje március 25-én a Tivoli Színházban lesz.