Húsvét előtt mi mással rukkolt volna elő Hollywood, mint egy bűbájos animációs mesével arról a bizonyos titokzatos nyúlról?

Husi, a dobolást élethivatásának tekintő nyúlgyerek megörökli a Húsvéti Nyúl posztját. A nem máshol, mint a Húsvét-szigeten élő kisnyúlnak el kéne indulnia tojásszánján (amit nem meglepő módon rénszarvasok helyett naposcsibék húznak), hogy kiossza a gyerekeknek a kiosztani valót, de ő nem érez ehhez magában erőt, ezért inkább elszökik a feladat elől.



Szökése egészen Hollywoodba viszi, ahol, miután nem jut be a szexi nyulak villájába, összeütközik a szintén önmagát kereső Freddel, akinek még 30 éves korára sem sikerült önmagára találnia. Ketten együtt aztán számtalan kalandba keverednek, de végül is minden jó, ha jó a vége. Legyőzik a nyúlbabérokra törő, rendkívül gonosz, spanyol bevándorló csirkét, és tojásra pattanva mint kétszemélyes különítmény járják az előkerteket csokit és tojást dugdosva a bokrok aljába.

Mint azt mostanában megszoktuk, a film nyelvezete a szülőknek is ad némi nevetnivalót, a legjobb figura pedig mégiscsak a castingoló David Hasselhoff, akinek szereplése feldobja a meglehetősen bárgyú történetet. A film pozitívumaként említhető a profin megcsinált nyúlvilág és a hatalmas csokigyár, amelynek látványvilága lenyűgöző.

A szereplők jól eltaláltak, a nyúlpapa mint holmi itt ragadt milliomos járkál zsebórával és zsabós ingben a gyárban, miközben a termelésvezető és a boldogtalan csirkemunkások végzik a maguk megterhelő munkáját, hogy minden kész legyen időre. Azt ugyan nem tudom, hogy mennyire értik meg a gyerekek, hogy a Playboy villa és maga Hugh Hefner hogy kerül a sztoriba, de talán csak azért volt rá szükség, hogy a szülők ne aludjanak el már a 20. percben.



A félig rajzolt, félig forgatott történet megfelelően sablonos, hozza azokat az elemeket, amiért a nézők szeretni fogják. A tengerentúlon már bizonyított film (az első hétvégén 37 millió dolláros bevétellel zárt), akármennyire is közhelyes és bugyuta, minden bizonnyal sok gyerek kedvence lesz.

Tim Hill, a film rendezője korábban az Alvin és a Mókusokkal írta be magát az animáció történetébe, de hogy nem ez lett a karrierje csúcsa, azt meg merem kockáztatni. Ha pedig mégis, akkor már rég rossz.