Megkövült osztrigahéjak, illetve azok szezonális növekedési mintájának elemzésével a bécsi Természettudományi Múzeum munkatársai nagy időrendi pontossággal képesek felvázolni a Földön 14 millió évvel ezelőtt bekövetkezett drámai lehűlés fázisait.
A lehűlés pontos körülményeinek vizsgálatához és ezekből a jövőbeli klímaváltozás irányára és mértékére vonatkozó következtetések levonásához a kutatók a legkülönbözőbb módszereket alkalmazzák.
Harzhauser és csapata a kérdéses időszakból fennmaradt fosszilis osztrigahéjakon látható növekedési barázdákat elemezték. A héjakban lévő kalciumkarbonátból következtetnek arra, mennyit növekedett a kagyló egy év alatt. A növekedés mértéke nemcsak az uralkodó hőmérséklettel, hanem a rendelkezésre álló tápanyaggal is összefüggésben áll.
Az osztrigáknak otthont adó partmenti területek tápanyagtartalmát a közeli folyók vízellátása jelentősen befolyásolja. Az összefüggés alapján az osztrigahéjak segítségével következtetnek a kutatók a csapadék mennyiségére.
A tudósok kimutatták, hogy a kérdéses periódusban a lehűlés az addig rendszeres szezonális minta összeomlásával járt együtt. E minta alatt a szakértők nemcsak a hideg-meleg - tehát a téli és a nyári - , hanem az esős és száraz időszakok váltakozását értik.
A kutatók az oxigén- és a széndioxid-izotópok arányát is elemezték. Ebből az arányból következtethető a tengervízben akkor uralkodó izotóparány, amely a hőmérséklet mellett a sótartalomtól is függ.
A módszer az egy Celsius foknál kisebb hőmérséklet-változás regisztrálását is lehetővé teszi. A Természettudományi Múzeum kutatásában a Grazi Egyetem és a Senckenbergi Kutatóintézet munkatársai is részt vettek. A projektet az osztrák FWF Tudományos Alapítvány támogatta.
Forrás: MTI
