Vermes Kata fesztiválokon és filmforgatásokon dolgozik fotósként. Egy hirtelen elhatározás következtében, amíg itthon a mínuszok és az ünnepek jöttek, ő Indiában találta magát, ahol a térképre bökve utazgatott egy barátjával.

Miért érezted úgy, hogy meg kell mutatnod, milyen India?

Mert untam, hogy élménybeszámolót tartok arról, mit láttam. Nagyon sok képet készítettem, ezeket kiválogatva végül 20 kerül kiállításra.
Amikor mondtam, hogy Indiába megyek, mindenki felkészített a kultúrsokkra, ami rám vár, de valahogy ez kimaradt. Nem vettem észre a koszt, a bűzt, a szegénységet. Nem akartam gondolkodni, csak nézni, és magamba szívni, amit lehet.

Másrészt, hogy úgy érezzem volt célja az utazásnak. Nem engedhetem meg magamnak, hogy csak úgy nyaraljak, még nem vagyok annyira fáradt. Dolgozni akartam és ez lett az eredménye.

Megpróbálom visszaadni amit láttam. Nem kell túlgondolni a képeim. Elég, ha csak ott akarsz lenni velük.

Szerencsére könnyen teremtek kapcsolatokat és nem zavarja a modelleket, színészeket zenészeket, hogy fotózom őket. Sőt többen külön kértek is. Megpróbálok észrevehetetlen maradni, hogy úgy tudjam lefotózni őket amilyenek. Általában ez sikerül is. Az észrevétlenség hátránya, hogy sokszor elfeledkeznek rólam.  Különben, az eredeti koncepció Aravind Adiga: Fehér tigris című könyve lett volna, de aztán más jött ki belőle.

A képeken csak férfiak láthatóak, sehol egy Tadzs Mahal, egy jógi..

Olyat mindenki tud. Én megpróbáltam a nőiességem is belevinni, hogy így legyen több. Egy férfi fotós nehezebben tudna így férfiakat fotózni. Ők nekem pózoltak, nem a kamerának. Egyébként az indiaiak szeretik, ha fotózzák őket, ha észrevették, hogy előveszem a gépem, akkor rohantak oda. Ez sokszor nehéz volt, hogy gyors legyek, hogy ne zökketsem ki őket. Mert ahogy meglátták az obijektívem, tökéletes modellekké válltak és úgy néztek ahogy azt elvárták.

Könnyű téma India. Kicsit olyan mintha a Truman-showban lettem volna. Minden akkor történt amikor kellett, nem volt üresjárat.

Milyen a férfi-nő viszony Indiában?

A férfiak és a nők nem érintkeznek, utcán. Talán emiatt érnek állandóan a férfiak egymáshoz, gyakran sétálnak úgy, hogy egyik kezük a másik farzsebében van, vagy ép megpuszilják egymást. Ennek semmi köze a szexualitáshoz, egyszerűen barátok.

A férfi-nő, házasság, kapcsolatok teljesen eltérnek attól, amit itthon megszokhattunk. Erre jó példa az a srác, akit a tengerparton fotóztam le. Ő elmondta, hogy az anyukája már kiválasztotta számára a megfelelő feleséget, és két év múlva lesz az esküvő. Ő még nem ismeri a lányt, nem is látta, 23 éves. Ettől egy európai ember sokkot kapna, de számára ez teljesen természetes volt.

És milyeneknek találtad a férfiakat?

Nem gondoltam úgy rájuk mint férfiakra. Azt látom rajtuk, hogy elégedettek az élettel, - nem néznek le másokat, azt érzi az ember, hogy harmóniában vannak önmagukkal. Nem volt soha olyan félelmem, hogy szexuálisan közelednének felém, nem fogdostak, kivéve Szilveszter éjszakáján, amikor is úgy éreztem, hogy egész Bombay (Mumbai) a fenekemre pályázik, már este 8-kor mindenki részeg volt. Nincsenek hozzászokva a piához, ezért nagyon hamar kiüti őket, megvették az alkoholt, megitták, és kb. a bolt előtt ki is hányták. Erre jöttek a patkányok, akik ezt boldogan felzabálták.

Látszik, hogy menekülni akartál a „szegény India” képektől. Egy olyan van mindössze, amely kissé sztereotip.

-Igen, nem a National Geographicnak akartam fotózni, hanem, magamnak. Tényleg csináltam egy ilyen képet, egy idős férfi egy vízgyűjtő medencében fürdik éppen. De azt a képet szeretem, a férfi megkért, hogy küldjem el neki ezt a képet. Csak nem tudott írni és nem volt címe. De a vízgyűjtő melletti múzeumba elküldtem. Majd ha megint ott fürdik odaadják neki. Különben meg rosszul vagyok attól, hogy Slam Safarikat szerveznek a gazdag amerikaiaknak.