Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
 120. születésnapját ünnepli a zseniális zeneszerző

120. születésnapját ünnepli a zseniális zeneszerző

Kultúrpart a szerző friss bejegyzései 2011. 04. 24.
Izgalmas kalandokkal folytatódik a népszerű sorozat
2023-02-07 13:59:03

Éveken át követhettük nyomon a Classicus Quartet kromatikus skálán átívelő expedícióját. A fantasztikus

Ketrecharcra hív a Láthatáron Csoport
2023-02-06 23:27:52

A részvételi színházzal foglalkozó alkotói társulat most egy filmmel  segíti az iskolai agresszió

A kitörés története a mérhetetlen emberi szenvedés története
2023-02-04 15:31:17

A magyar tisztek személyi okmánygyűjtőiből megdöbbentő sorstörténetek rajzolódnak ki. Ungváry Krisztiánnal

Hová menjünk színházba?
2023-02-03 16:14:19

Oláh Zsolt színházi elemző a Staatsoper, a Pintér Béla Társulat és az Új Színház előadásáról mesélt

további bejegyzések a szerzőtől »

120 éve, 1891. április 23-án született az ukrajnai Szoncovkában Szergej Szergejevics Prokofjev orosz zeneszerző, zongoraművész.

Első zongoraleckéit ötévesen vette édesanyjától, de már ekkor érdekelte a komponálás is. Első zongoraműveit édesanyja jegyezte le, tízévesen már befejezte első két operáját.

1904-ben kezdte meg konzervatóriumi tanulmányait, többek közt Rimszkij-Korszakovtól tanult hangszerelést, zeneszerzést, zeneelméletet, zongorajátékot és dirigálást. 1909-ben fejezte be zeneszerzői, öt évvel később zongorista tanulmányait, orgonatanulmányait 1917-ig folytatta.

Zongoristaként első nyilvános koncertjén saját, Ördögi látomások című művét adta elő 17 évesen, később is előszeretettel játszotta a maga által írt darabokat. 1911-ben szerezte első zongoraversenyét, s három évvel később első nagyobb lélegzetű zenekari művét, az eredetileg táncjátéknak szánt Szkíta szvitet.

1915-ben Dosztojevszkij műve nyomán kezdte komponálni A játékos című operáját, ezután született egyik legsikeresebb zenekari műve, első szimfóniája. A darabot ő látta el a "klasszikus" jelzővel, mert a bécsi klasszikusok, Haydn és Mozart azonos műfajú darabjai nyomdokába akart lépni, harmóniavilága ugyanakkor már saját stílusát tükrözte.



Prokofjev összesen hét szimfóniát írt, az utolsót halála előtt két évvel.
Prokofjev 1918 májusában külföldi vendégszereplésre indult, a másfél éves út során meghódította Amerikát, Európát, Japánt. 1919 és 1923 között írta korai korszakának olyan remekműveit, mint a Három narancs szerelmese és a Tüzes angyal című opera. A húszas években Párizsban dolgozott, két balettet komponált Gyagilev Orosz Balettje számára (az orosz népmesei témán alapuló A bohócból később zenekari szvit is született), s három-három szimfóniát és zongoraversenyt is írt. 1927-ben nagy sikerrel lépett fel a Szovjetunióban, ahová a harmincas években tért vissza.

Hazatérését követően írt filmzenét (Eizenstein A jégmezők lovagja című alkotásához), balettet (Rómeó és Júlia, Hamupipőke), operát Tolsztoj Háború és béke című regénye alapján, a mű egyben a 2. világháború szörnyűségeinek lenyomata, s elkészítette közismert gyermekmeséjét, a Péter és a farkas című szimfonikus költeményt.

A 2. világháború alatt hazafias, lelkesítő darabokat komponált, az 1943-as 7. zongoraszonátáért először kapta meg a Sztálin-díjat. A háború befejeződése után számos bírálat érte, a korábbinál világosabb és egyszerűbb stílusát is formalizmusnak minősítették, a nyugat dekadens zenéje iránti szimpátia vádjával illették, elsősorban a nyílt nemzeti jelleg hiányát vetették szemére.

Prokofjev megpróbált alkalmazkodni az elvárásokhoz – műveiben a groteszk elemeket lírai melódiagazdagság váltotta fel, és mintegy maga mentségeként megírta a Békeőrségen című oratóriumot. Utolsó jelentős művének, a Kővirág című táncjátéknak a bemutatóját már nem érte meg: 1953. március 5-én halt meg Moszkvában, ugyanaznap, mint Sztálin.

Prokofjev hat alkalommal kapta meg a Sztálin-díjat, 1946-ban egy év alatt háromszor, az 5. szimfóniáért és a 8. zongoraszonátáért, a Rettegett Iván című filmzenéért, valamint a Hamupipőke című balettért. 1947-ben az orosz szovjet köztársaság népművésze lett, 1957-ben pedig posztumusz Lenin-díjjal tüntették ki utolsó szimfóniájáért.

Forrás: MTI

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Oroszország Zene Komolyzene

Ajánlott bejegyzések:

  • Izgalmas kalandokkal folytatódik a népszerű sorozat Izgalmas kalandokkal folytatódik a népszerű sorozat
  • Exkluzív koncertre készül a magyar supergroup Exkluzív koncertre készül a magyar supergroup
  • Emlékművet állít a vonósnégyes Emlékművet állít a vonósnégyes
  • Különös koncerten találkozik a két legenda Különös koncerten találkozik a két legenda
  • Ők lettek az év művészei Ők lettek az év művészei

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

Hallgasd a Kultúrpart műsorát a Trend FM-en! Minden szerdán 16-18h között várunk benneteket!

trendfm_logo_subhead.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. A forradalom egy holland fotós szemével
  6. Meztelenség és anatómia
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard