A vörös szín (iszap) uralja az idei sajtófotó kiállítást, amelyre a hét tagból álló zsűri a 2010-es év munkáiból válogatott.
„Vörösiszappal álmodtam” – állította Thomas Szlukovenyi, a XXIX. Sajtófotó pályázat elnöke, utalva arra, hogy a tavalyi katasztrófa az önkéntesek mellett a fotósokat is megmozgatta. Az analóg–digitális korszakváltás óta háromszor annyi pályamű érkezik be, mint korábban. Bár a nevezési díj bevezetésével ez a szám valamelyest csökkent, a nemzetközi bírálóknak így sem volt könnyű dolguk.Nem csak a pályázók száma növekedett a ’80-as évek eleje óta. Az első sajtófotó kiállításokon a rendezők egyikének bevallása szerint még celluxszal ragasztgatták a falra a képsorozatokat. A fejlődés látványos: ma a Nemzeti Múzeum második emelete ad otthont a széles nézőközönséget megmozgató eseménynek. A sportfotókat tartalmazó terem kör alakú elrendezése azt az érzést keltheti, mintha egy stadionba lépve figyelhetnénk a sportolók alakításait.
A kiállítás elrendezésében ezen kívül A dagerrotípiától a digitális kameráig címet viselő vitrinek hivatottak megtörni a monotonitást. Itt a kezdeti eljárásoktól a mostani fényképezőkig láthatjuk a technikákat, amelyek lehetővé tették, hogy a falakon levő képeket ilyen formában láthassuk.
Vörösiszap-katasztrófa, heteken át tartó árvíz és országgyűlési választások – csak hármat kiemelve a tavalyi év eseményeiből, amelyeket a mindenütt jelen levő fotóriporterek megörökítettek az utókornak, azaz nekünk. Sajtófotókat nézni nem más, mint a közelmúlt válogatott eseményeiben vájkálni a fényképész egyedi nézőpontján keresztül. Csányi Vilmos etológus megnyitó beszédében a jó fénykép gondolatközvetítő erejéről beszélt, és a sajtófotó létrejöttéről, ahogy a „sok ember nézte látványból a fotográfus kiemel néhány gondolatot”.
A kiállítás képeinek egyik lehetséges csoportosítását a kiosztott díjak kategóriái adják: eseményfotó, képriport, emberábrázolás, természet és tudomány, művészet, sport, társadalomábrázolás és a humor-zsáner-bulvár hármas.
Más szemszögből szemlélve különválaszthatjuk az éles szemmel és szerencsével elkapott pillanatokat ábrázoló képeket a megkomponáltaktól. A gördeszkázó pap, az Operabál túl sokat mutató ruhakölteményei, az esküvőn üresen hagyott asztal a táncoló alakok árnyékával az előbbi; míg a portrék, a fogathajtók (lovaikkal a háttérben) motoron ülve és a Re-Produkció sorozatban ábrázolt kortárs művészek műveik társaságában az utóbbi csoportba tartoznak.
A tematikuskísérő kiállítás idén retrospektív színezetet kapott. A kijárat felé vezető folyosón a World Press Photo 1955 és napjaink közti magyar díjazottjainak munkáit láthatjuk. A kiállítás a Magyar fotográfusok a világ élvonalában címet viseli. Moholy-Nagy, André Kertész és Robert Capa után van-e újabb esélyes a magyar dobogóra?
(Mindkét kiállítás május 8-ig látogatható, pár hónap múlva pedig a képanyaguk megvásárolható könyv formájában.)
