Szergej Eizenstein (1898-1948) szovjet filmrendező legendás alkotásával, a Patyomkin páncélos felújított, digitalizált változatával indul a Brit Filmintézet pénteken kezdődő fesztiválja, amely az orosz filmművészet úttörőit mutatja be.
"A korai szovjet filmművészet rendkívüli hatást gyakorolt a Nyugatra, egyaránt megihletve szokatlan ábrázolásmódjával, ritmusával a költőket, festőművészeket, vagy a hollywoodi producereket. Ez a hatás a hangosfilm megjelenése után óhatatlanul csökkent, s napjainkban a szovjet filmművészet klasszikusai közül alig néhányat ismerünk" - olvasható a brit Historical Association honlapján.
A Patyomkin páncélos című fekete-fehér némafilm Szergej Eizenstein leghíresebb alkotása, amelyben az 1905-ös forradalom egyik megtörtént epizódját dolgozta fel. A matrózok fegyveres felkelésének közvetlen oka az volt, hogy a legénységnek romlott húst adtak. A lázadás 1905. június 27-én tört ki, a legénység megölte, illetve letartóztatta a tiszti kar tagjait, s a hajót Odesszába irányította, hogy segítse az ottani munkások és matrózok harcát. A felkelés elbukott, a matrózok a romániai Constantában átadták a hajót az ottani hatóságoknak, amelyek visszaszolgáltatták azt Oroszországnak. A legénység többsége emigrációban maradt.
A filmet 1925. december 5-én mutatták be Moszkvában. A vetítésre Eisenstein az egész stábot matrózruhába öltöztette és a mozi előcsarnokát a tengerészet zászlóival díszíttette fel. A Patyomkin páncélos már a következő évben külföldön is sikert aratott. Díjat nyert a párizsi világkiállításon, az Amerikai Filmakadémia 1926-ban a legjobb filmnek választotta. A Patyomkin páncélos 1958-ban a legtöbb szavazattal került a világ legjobb filmjeiként elismert Brüsszeli tizenkettő listájának élére. Húsz évvel később, 1978-ban még mindig az első 100 legjobb alkotás közé sorolták.
A Berlini Filmfesztiválon 2005-ben mutatták be a rekonstruált digitalizált változatot, amelyen a nézők a híres lépcsősori jelenet eredeti képsorát láthatják, s felfedezhetnek egy Trockij-idézetet is, amelynek helyére később egy Lenin-idézet került.
A lépcső-jelenet:
A brit közönség Eizenstein alkotását nyolc moziban és művészeti központban láthatja majd, s a vetítéseken zenei aláfestésként Edmund Meisel (1894-1930) osztrák zeneszerző ugyanazon szerzeménye csendül fel, amely a film 1925-ös berlini világpremierjén hangzott el.
A KINO programján szerepel Eizenstein egy másik filmje is, a mezőgazdaság kollektivizálásának szentelt Régi és új című, 1929-es alkotás, amelyet most mutatnak be először külföldön.
Bemutatják Vszevolod Pudovkin (1892-1953) Dzsingisz kán utóda (1928) című filmjét is.
A szervezők tudományos fantasztikus filmekkel megemlékeznek meg Jurij Gagarin 1961-es űrutazásának ötvenedik évfordulójáról.
Az eseménysorozat zárásaként novemberben-decemberben műsorra tűznek egy válogatást Alekszandr Szokurov (1951) dokumentum- és játékfilmjeiből. Ebből az alkalomból Londonba várják a rendezőt, akinek legismertebb alkotása a 2002-ben forgatott Orosz bárka. A film egy szürreális időutazás története, amely egyetlen helyszínen, az Ermitázs, az egykori Téli Palota termeiben játszódik. Az utazásnak két résztvevője van: egy kortárs orosz filmrendező (maga Szokurov), és egy külföldi utazó, a francia Custine márki, aki 1839-ben valóban járt Oroszországban, sőt nagy lélegzetű útirajzában be is számolt a látottakról. A rendező arra keresi a választ, hogy a második és a harmadik évezred fordulóján miként lehet megeleveníteni az orosz történelmet.
Forrás: MTI
